Szent János a hatodik században élt egy kolostorban a Sínai-hegyen, híres volt a jámborságáról és bölcsességéről. Régóta sürgették, hogy írja meg gondolatait a lelki növekedésről. Végül is a „Létra” cím alatt 30 fejezetben vagy létrafokban foglalta össze tanácsait. Úgy osztotta be ezeket a létrafokokat, hogy amelyre rálépünk, lépésről-lépésre vezessen bennünket a keresztény erények gyakorlása által Istenhez. Az egyik értelme átvisz a másikba, és mint egy létrán, felemel bennünket, közelebb visz az Istennel való közösséghez. A könyv nem úgy kezdődik, amely kifejezetten a szerzetes társakhoz szól, hanem minden kereszténynek, akik a világban élnek. Talán azt gondoljuk számunkra lehetetlen ezt végig járni, mert van házastársunk, gyermekeink, munkánk, társadalmi kötöttségeink, hogy tudnánk mi együtt haladni Isten felé?

„Tegyetek meg minden jót, ami csak tőletek telik: Senkit ne gyalázzatok, senkit meg ne lopjatok, senkinek ne hazudjatok, senkivel ne fölkényeskedjetek, senkit se gyűlöljetek! Szertartásokat és Liturgiát ne mulasszatok, könyörüljetek a szűkölködőkön, senkit meg ne botránkoztassatok, a máséhoz ne közeledjetek, és elégedjetek meg azzal, amit házastársatok adni tud. Ha így tesztek nem álltok messze Isten Országától.”

„A keresztény mivolt ez: Krisztus követése, amennyiben embernek ez lehetséges tettel, szóval, gondolattal és kifogásolhatatlan igaz hit a Szentháromságban.”

Évszázadokkal korábban Aranyszájú Szent János is írt hasonlót, melyben az erényeket állította fókuszba, hogy minden kereszténynek – legyen szerzetes vagy laikus – az istenfélő életre kell törekednie. A gyermeknevelésről mondott homíliai ezt szépen visszaadják:

„Ne mond, hogy a Biblia-olvasás, csak szerzeteseknek való. Az én gyermekem úgy sem lesz szerzetes, akkor minek olvassa. Nem, nem szükséges hogy szerzetes legyen, de segítsd, hogy keresztény legyen. Miért félsz attól ami jó a gyermekednek? Mindenkinek szüksége van arra, hogy ismerje a Szentírás tanításait, különösen a gyermekeknek. Különösen fiatal korukban, amikor ki vannak téve mindenféle ostobaságnak, rossz példáknak, helytelen szórakozásoknak. A gyerekeknek szükségük van a helyreigazításra, ezen dolgok korrigálására, és ezt csak a Szentírásból kaphatják meg.”

A keresztény egyházban, ha odafigyelünk atyáink tanítására (bármelyik korban is éltek), akkor felismerhetjük, hogy mindegy az, ha a világban élünk vagy kolostorban, a létrán felmenni/felemelkedni ugyanazt jelenti mindenkinek, hiszen ugyanaz a sorsunk.