„A kígyót arannyá változtattad, * ó szent, szavad kötelékével megfojtottad * a káromló és gonosz Áriuszt, Isten-hordozó, * az uralkodónak orvosként jelentél meg, dicséretre méltó, * holtakat feltámasztottál, ördögöket űztél....” (Hajnali szolgálaton)

Tanítás

A mai liturgikus szövegek olyan gazdagon számolnak be Szent Szpiridon atya tetteiről, hogy fel sem sorolhatnánk azt a sok csodát, amit életében és halála után tett Isten az ő közreműködésével. Kétség kívül Keleti Egyházunk egyik legnagyobb csodatevője, Görögország védőszentje, aki ma is csodás módon a nép között él, segít, közbenjár, mintha el sem ment volna 1700 évvel korábban örökkévalóságba.

Szent Szpiridon atya Nagy Konstantin császárnak idején élt. Úgy tudjuk, hogy eleinte pásztor volt és nős ember. Amikor meghalt a felesége, őt pappá szentelték, majd püspök lett. Imádságos életének és alázatának következtében Istentől a gyógyítás kegyelmét kapta. Sok csodát tett, egy alkalommal egy halott gyermeket is feltámasztott. Imádságot végzett szárazság idején és az megszűnt, de ugyan így imádsággal megállította a túlságosan sok esőt. Egy alkalommal az éhínséget úgy szüntette meg, hogy egy nagy kígyót arannyá változtatott, majd ennek a feldarabolásával gabonát vásároltak. A vásár után pedig imádsággal visszaváltoztatta az aranyat kígyóvá. Ezzel bemutatta a javak elosztásának igazságtalan voltát, és azt, hogy az valójában kitől is származik.

Ott volt az első Niceai zsinaton, ahol az eretnek Áriusz híveinek meg akarta magyarázni, miképp Egy a Szentháromság, amint azt az ember valamelyest korlátolt elméjével felfoghatja. Egy téglát vett elő, és azt mondta, hogy amint a tégla magába foglalja a tüzet, a vizet és az agyagot, e három elemet, miközben tégla, úgy van a Szentháromsággal is, hiszen Egy Istenben három Személy van, nem három Isten. A példa közönségességén nagyot nevettek a zsinatra összegyűlt eretnekek, de megdöbbentek, amikor Szpiridon atya kezében a téglából tűz csapott ki, majd víz folyt belőle, majd alaktalan agyagdarabbá változott.

Halála után testét nem érte rothadás, a mai napig megvan és illatot áraszt. Díszes ereklyetartóban őrzik, amit időről időre nem lehet kinyitni, mert olyankor nincs ott. Ekkor megszaporodnak a csodák a környéken, és amikor újra kinyitható az ereklyetartó, akkor a ruhája poros, meleg a teste. Minden évben elhasznál egy lábbelit. Égi születésnapját nagy pompával ünneplik Korfun, ahol őrzik, és hálát adnak Istennek az Ő szentjéért. *

Elmélkedés

Egy alkalommal Szent Szpiridon atya Szent Liturgiát akart végezni, és szólt a sekrestyésnek aki egyben a kántor is volt, hogy gyújtson meg minden gyertyát és mécsest a templomban. A kántor ezt mondta: „Atyám, minek gyújtanánk meg az összes gyertyát, amikor rajtunk kívül csak két ember van a templomban?” Ekkor Szpiridon atya hangosan kezdte mondani az imáit és egyszerre csak láthatóvá vált mindaz, ami nem látható a földi ember számára. Láthatóvá váltak az angyalok, akik mindig a Szent Liturgián énekelnek a néppel és a szent szolgálattevőkkel. Sokaságuk és énekük lenyűgözte a kántort, szólni sem tudott gyönyörűségében. A csodás látomás csak egy pár percig tartott, aztán eltűnt minden, maradt a félhomály és az üres templom. Hamar meggyújtott minden mécsest és gyertyát a kántor, és élete végéig vágyakozott Isten országa után, amit szolgált itt a földön, és amit Szent Szpiridon atya közbenjárására láthatott egy kis ideig.**
Tanács

Nyitott és örvendező szívvel legyünk jelen a templomban a Szent Liturgián

----
* http://www.youtube.com/watch?v=xxb5NXA9fcw
**Everghetinoul Vol IV. Editura Egumenita – 2007.