Szárdeszi Meliton - A húsvétról[1]

Párbeszéd Izraelel. 87-89

87. Hálátlan Izrael jöjj, s ítéltess meg irántam mutatott

hálátlanságodért.

Mire becsülted, hogy Ő vezetett?

Mire tartottad atyáid kiválasztását?

Mennyire értékelted Egyiptomba vezérlésedet, s azt,

hogy ott a jóságos József táplált téged?[1]

88. Mire tartottad a tíz csapást?

Mennyire értékelted az éjszakai tűzoszlopot,

s a nappali felhőt,

és az átkelést a Vörös-tengeren?

A mannával való táplálást, melyet az égből adott,

a vízfakasztást a sziklából,

a törvényadást Hóreben,

az örökül adott földet

és annak termését?[2]

89. Mennyire becsülted, hogy amikor megjelent,

meggyógyította betegeidet?

Értékeld, hogy az elszáradt kezet

a testen helyreállítja![3]

90. Becsüld fel, mit ér, hogy a vakon születettet

szavával meggyógyította?

Mit ér neked az, hogy holtakat támasztott fel,

Melyek már három-négy napja a sírban feküdtek?

Felbecsülhetetlenek neked adott ajándékai.

Becstelenséggel viszonoztál, hálátlansággal fizettél

vissza neki, rosszal a jóért,

üldözéssel az örömért,

halállal az életért.

Ezért neked is meg kell halnod.[4]

91. Még ha egy nép királyát rabolja is ellenség,

háború támad miatta,

falat törnek,

városokat rombolnak,

váltságdíjat fizetnek érte,

hogy visszakapják,

akár hogy élve térjen vissza,

vagy hogy holttestét eltemessék.[5]

92. Te ellenkezőleg, Urad ellen szavaztál.

Akinek hódolnak a népek,

akit megcsodáltak a körülmetéletlenek,

akit dicsőítettek az idegenek,

aki miatt Pilátus kezét mosta,

te azt ölted meg a nagy ünnepen.[6]

93. Ezért keserű neked a kovásztalanok ünnepe

mint írva van:

„Kovásztalan kenyeret egyetek keserű füvekkel”.[7]

Élesek a szögek, melyeket te hegyeztél,

csípős a nyelv, melyet köszörültél,

keserűek a hamis tanúk, kiket állítottál.

Kemény a kötél, melyet fontál,

csípnek az ütések, melyeket kiszabtál.

Keserves a bér, Júdás, melyet elfogadtál,

Heródes, akinek engedelmeskedtél,

Kaifás, akinek hittél.

Keserű az epe, melyet készítettél,

csíp az ecet, melyet termesztettél.

Szúrós a tövis, melyet szedtél,

keserves a kéz, melyet összevéreztél.

Megölted az Urat Jeruzsálem közepén.[8]

94. Népek családjai, mindnyájan halljátok és lássátok:[9]

megint gyilkosság történt Jeruzsálemben,

a törvény városában,

a héberek városában,

a próféták városában,

az igazságosnak tartott városban.

Kit öltek meg?

Ki a gyilkos?

Szégyellem megmondani,

s kénytelen vagyok beszélni.

Ha legalább éjszaka trtént volna a gyilkosság,

avagy a pusztában ölték volna meg,

könnyű lenne a hallgatás!

Most azonban az utca és a város kellős közepén,

A város közepén mindenki szeme láttára

történt az igaz igazságtalan legyilkolása.[10]

95. Így emelték fel a fára és feliratot raktak föléje,

mely jelezte, kit öltek meg. Ki volt ez?

Nehéz megmondani,

és még félelmetesebb meg nem mondani.

Halljátok azonban remegve, azt,

aki miatt rengett a föld:[11]

96. megfeszítették azt, aki felfüggesztette a földet,

felfeszítették azt, aki kifeszítette az egeket.

A fára függesztették azt,

aki megszilárdította a mindenséget.

Az Urat alázták meg.

Istent gyilkolták meg.

Izrael királyát egy izraelita jobbja emelte a magasba.[12]

97. Micsoda soha nem látott gyilkosság,

milyen hallatlan igazságtalanság!

Lemeztelenítették az Urat,

még arra sem méltatták, hogy ruhája legyen,

ne lássák.

Ezért fordították el a csillagok szégyenkezve arcukat,

elsötétült a Nap,

hogy elrejtse a fán meztelenül megfeszítettet,

de nem az Úr testének elhomályosítása miatt, hanem

csak az emberek szemének elsötétítése miatt.[13]

98. És ha nem remegett meg a nép,

megrendült a föld.

Ha nem rettent meg a nép,

megrettentek az egek.

Mivel a nép nem szaggatta meg ruháit,

Megszaggatta az angyal azt.

Mert a nép nem siratta meg,

„dörgött a mennyből az Úr,

a Magasságbeli adott szózatot”.[14]

99. Ó Izrael, mivel

az Úr felett meg nem rendültél,

az Úr előtt nem féltél,

az Úr miatt nem gyászoltál,

elsőszülötteid felett hangosan feljajdultál,

a felfüggesztett Úr előtt ruháid meg nem szaggattad,

megszaggattad azonban azok fölött,

akiket a tieidből

öltek meg.

Elhagytad az Urat,

és Ő sem fog megtalálni téged.

Eltiportad az Urat,

téged is a földig rombolnak.

És te holtan fogsz feküdni,

Jézus feltámadása. 100-101

100. Ő azonban feltámad halottaiból,[15]

és felmegy az ég fenségébe.

Az Úr, aki magára öltötte az embert,

és szenvedett a szenvedőkért,

és megkötözték az elnyomottért,

elítélték az elítéltért,

és eltemették az eltemetettet,[16]

101. halottaiból feltámadva ily szóval kiáltott:

„Felettem ki ítél,

álljon elém!”

Az elítéltet én szabadon engedtem.

A holtat én életre támasztottam.[17]

Az eltemetettet én feltámasztottam.

Az élő Krisztus. 102-105

102. Ki mond ellent nekem?

Én vagyok – mondja – Krisztus,

Én, aki leromboltam a halált,

én győztem az ellenségen,

az alvilágot megvertem,

megkötöztem az erőst,

és feltagadtam az embert

az ég fenségébe,

Én – mondja – a Felkent”.[18]

103. „Jöjjetek hát mind emberiség családjai,

kiket megrontott a bűn,

és vegyétek bűneitek bocsánatát!

Mert én vagyok megbocsájtástok,

én vagyok üdvösségtek húsvétja,

én vagyok az értetek levágott bárány,

én vagyok váltságotok,

én vagyok életetek,

én vagyok feltámadástok,

én vagyok világosságotok,

én vagyok üdvösségetek,

én vagyok királyotok.

Én az ég fenségébe vezetlek titeket.

Én az örök Atyát mutatom meg nektek.

Én jobbom által feltámasztalak titeket”.[19]

104. Ő az, aki az eget és a földet alkotta,

és kezdetben az embert teremtette,

akit a törvény és a próféták hirdettek,

aki a Szűzben testesült meg,

akit megfeszítettek,

akit a földbe temettek,

aki halottaiból feltámadt,

s aki felment a menny dicsőségébe,

aki az Atya jobbján ül,

akinek hatalma van ítélni és megváltani mindent,

amit az Atya kezdettől fogva mindörökké érte

alkotott.[20]

105. Ő az Alfa és az Ómega,

a kezdet és a Vég,

- kimondhatatlan kezdet és felfoghatatlan vég –

Ez a Krisztus”.[21]

Ő a király,

Ő Jézus,

Ő a vezér,

Ő az Úr,

Ő az, aki feltámadt halottaiból,

Ő az, aki az Atya jobbján ül.

Ő az, aki az Atyát hordozza, s akit az Atya hordoz,

„akinek dicsőség és hatalom mindörökké, Ámen.[22]

Melitón a húsvétról.

Béke az írónak és felolvasónak, s mindazoknak, akik a szív egyszerűségében szeretik az Urat.