Jeruzsálemi Szent Cirill: Müsztagógiai katekézis[1] (20. beszéd)

„Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra, halálára keresztelkedtünk meg? A keresztség által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt halottaiból, úgy mi is új életet éljünk. Ha ugyanis halálának hasonlósága által egybenőttünk vele, akkor föltámadásában is úgy leszünk. Hiszen tudjuk, hogy a régi ember bennünk azért feszíttetett keresztre vele együtt, hogy a bűn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Mert aki meghalt, az megigazult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Tudjuk, hogy Krisztusba feltámadva a halottak közül többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert ha Ő meghalt, meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra. Aki pedig él, az Istennek él. Így gondolkodjatok ti is magatokról, hogy holtak vagytok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a halandó testeteken, hogy kívánságainak engedelmeskedtek. Ne is adjátok tagjaitokat fegyverül az igazságtalanságnak, hanem bocsássatok magatokat Isten rendelkezésére, mint akik a halottak közül életre keltetek, tagjaitokat pedig az igazságosság fegyvereként Istennek. A bűn pedig ne uralkodjék rajtatok. Mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt vagytok” /Róm 6,3-14/.

1. Szükségetek van a napi misztériumokba való beavatásra és az újabb tanításokra, amelyek új dolgokat hirdetnek, főleg nektek, akik az elévülésből magatok is megújultatok az újdonságra. Ezért a tegnapi beavatáshoz hozzá kell még tennem a folytatást, hogy megtudjátok, minek a jelképei voltak mindazok, amik veletek a belső helyiségben történtek.

2. Rögtön azután, hogy bejöttetek, levetettétek ruháitokat. Ez a régi ember és cselekedetei /Kol 3,9/ levetésének a képe. Levetkőzve mezítelenek lettetek, ezzel is utánozva a kereszten lemeztelenített Krisztust, aki mezítelenségével levetkőztette a fejedelemségeket és hatalmasságokat, és a fán nyilvánosan kipellengérezte őket /Kol 2,15/. Miután tagjainkban megbújnak az ellenkező erők, nem viselhetjük többé azt a régi ruhát, amivel egyáltalán nem ezt az érzékelhetőt gondolom, hanem a régi embert, akit megrontott a tévedés vágya /vö. Ef 4,22/. Amit a lélek egyszer már levetett, azt fel ne öltse megint! Ezzel szemben mondja azt, amit az Énekek énekében Krisztus menyasszonya mond: „Levetettem a ruhámat, hogyan tudnám megint felölteni?” /Én 5,3/. Milyen csodálatos dolog! Mindenki szeme előtt mezítelenek voltatok, és nem szégyenkeztetek. Valóban, az ősszülő képét viseltétek, Ádámét, aki a paradicsomban mezítelen volt, és nem szégyenkezett.

3. Majd miután levetkőztetek, tetőtől talpig megkentek az exorcizmus olajával, és részetek lett a nemes olajfában, Jézus Krisztusban. Mert levágtak titeket a vad olajfáról, beoltottak a nemes olajfába, és így lett részetek az igazi olajfa tulajdonságában /vö. Róm 11,17-24/. Mert az exorcizmus olaja a Krisztus tulajdonságában való közösség jelképe volt, amely védelmet jelent az ellenséges erő minden settenkedésével szemben. Ahogyan a szentek rálehelése és Isten neve lehívása, mint a legfürgébb tűzláng, égeti és elűzi a démonokat, úgy az exorcistáknak ez az olaja is Isten lehívása és az ima által olyan erőt nyer, hogy nemcsak kiégetve kitisztítja a bűnök nyomait, hanem ki is űzi a gonosz láthatatlan erőit.