Jézus módszere ugyanaz a történelemben, mint volt a kenyérszaporításnál. Amikor egy nép megéhezik, amikor a bevált módszerek már nem működnek, amikor új rendet kell kialakítani, hogy tovább lehessen élni, akkor kiválaszt egy vezetőt, hogy megtermelje és kiossza a kenyeret, mint Isten ajándékát. A magyar nép kiválasztottja István király. Őrá emlékezünk.

            Érdemes visszalapozni a történelemben. A magyarok vándorlásuk során már ideérkezésük előtt találkoztak a kereszténységgel. Gyula és Bulcsú megkeresztelkedett Bizáncban, és hozták a magyarok első püspökét, Hierotheost. Tehát a keleti kereszténység a honfoglaláskor, a magyarokkal érkezik a Kárpát-medencébe. Amikor Szent István behívja a bencés szerzeteseket és kialakítja a keresztény élet rendjét az országban, akkor már – bizonyítottan - 27 keleti szertartású kolostor illetve monostor található itt. Külön egyházmegyét is alapít a keleti szertartásúak számára.

            István király nyugati kereszténység felé fordulása tehát nem azért szükséges, mintha itt nem lennének hívők. Bizánc a török előretörés miatt gyengül, vele együtt a keleti rítusú országok egymás segítése is , hiszen saját bajukkal vannak elfoglalva. A Nyugatrómai Birodalom erősödik, és a pápai állam ereje, Róma tekintélye is nő. Ha alakuló országként nem akar nagyhatalmak átjáróháza lenni, akkor fölöttük álló, erős szövetségest kell keresnie, aki meghagyja önállóságát, akitől nyerhet, de aki mégis képes megvédeni. Ezt a támaszt találja Rómában. Ezért építi ki az egyházat nyugati minta szerint országában, ezért választ bajor hercegnőt feleségül. Ezért lesz fiának nevelője bencés szerzetes.

Hacsaturján, a neves zeneszerző írja: Három alapvető emberi vágy van, amely az életet meghatározza:

1.     A mindennapi kenyérről gondoskodni.

2.     Emberi kapcsolatokat létrehozni.

3.     Szellemi és lelki javakat gyűjteni.

A mindennapi kenyérről gondoskodni.  István király tanítja népét földet művelni, vetni, aratni. Kőházat építeni. Ennek kettős értéke van. Amíg sátorban laktak, nem becsülték sokra mások otthonát, mert az övék könnyen pótolható volt és nem kötődött állandó helyhez. Amikor már kőházban nőtt föl egy nemzedék, megérezte, mekkora csapás az otthon elvesztése. Ez is része volt annak, hogy a kalandozások, mások házainak kifosztása, felégetése, véget értek. A vándorló házat emelt, a pusztító épített, a kóborló otthonra, hazára talált. A szerzetesek segítettek lecsapolni a mocsarakat. Ez volt az alapozása az országnak.

Emberi kapcsolatokat létrehozni: A falazás az emberi kapcsolatok építése volt. Nyugatra és keletre is nyitott. A magányos magyart bekapcsolta Európa vérkeringésébe. A szerzetesi iskolákban az egyszerű emberek fiai is tanulhattak nyelveket. Példát adott házasságával is, hogy hogyan lehet a kapcsolatokat építeni. Mindenek előtt a saját életével mutatta meg, hogy hogyan lehet és kell egy csodaváró, világvégét vágyó korban két lábbal a földön állva élni, és a realitások talaján tervezni. Nem esett kétségbe amikor a kalandozások vereségeket hoztak, hanem kereste a kapcsolatok útját a kard helyett.

Szellemi, lelki értékeket keresni: Ez a tető a házon, a hazán: a lelki javak, az Isten keresése. István Istenre és Istennel épített. Minden 10 falu templomot épített. A tűzre vigyázón kívül mindenki ment templomba. Kicsit parancs ízű ez, de a gyermek is így kezdi a rendet. Aztán felnő hozzá, megérti és sajátjává teszi. István tudta, hogy pénzzel, hatalommal nem mérhető az a kincs, amely a hitben, az imában gyökerezik. A szeretet forrása az Isten. Ha népét gyűlöletről szeretetre akarja átnevelni, akkor Isten hitére kell megtanítania.

Hitének jellemzője volt a mély és őszinte bánat, amely megtisztítja az ember szemét és szívét és segít jól látni, eligazodni az értékek kavalkádjában. Éjszakákon át imádkozott, böjtölt, vezekelt maga és népe bűneiért. Ezek az átvirrasztott éjszakák vitték ki álruhában, hogy lássa népe nyomorát és nappal királyként jól döntsön. Ha harcolt, Istentől kért segítséget. Ha győzött, neki köszönte meg. Böjtre, imára ma is szükségünk van, hogy Isten örök tanítását a mához igazítsuk.

            Móra Ferencnek van egy novellája, a vak Ország. Arról szól, hogy a király megtiltja alattvalóinak, hogy nyitva legyen a szemük. Csak a király szeme lehet nyitva. Így akarja hatalmát biztosítani. De a vak ország elpusztul. István király, amikor a hitet erősítette népében, éppen azt akarta, hogy mindenki lásson, Jól lásson, Istennel Lásson. István öröksége ma is ez: Nyisd ki a szemed magyar! Istennel nézd és mérd a világot ebben a zavaros értékrendű korban. Sok sötét napot átéltünk már, ne hagyd, hogy bekössék a szemed, és bábuként mozgassanak. Ez legyen a XXI. századi honfoglalásunk. Újra itthon lenni, újra magyarnak lenni, újra embernek lenni hittel, Istennel. Böjttel, imádsággal. Imádkozzunk a hazáért, jó vezetőkért, és tegyünk meg mindent azért, hogy ott, ahol mi vagyunk, jó emberek, jó magyarok, jó keresztények legyünk.