A zarándoklat második reggelén a résztvevők ismételten nagyon korán keltek fel. Ugyan már egyre nehezebb felkelni, mert szinte mindene sajog az embernek és testileg-lelkileg egyre kimerültebb, mégis töretlenül folytatni akarja az erőfeszítést mindenki a közös célba érkezésig.

A reggelit a görögkatolikus általános iskola udvarán fogyasztották el a fiatalok, ahonnan a továbbmenetel is folytatódott, miután Szilágyi Gábor atyának megköszönték a sok-sok segítséget és kedvességet.

Ezen a napon gyalogoltak a legtöbbet a zarándokok, közel 30 km-t. Szívták a port a földúton, az aszfalt forróságát elviselték, a fülledt, meleg levegő mozdulatlanságát már szinte fojtogatónak érezték. Egyet viszont tud a fiatal zarándok: a zarándoklat, a belső egyéni imádkozások mellett tud nevetni és jól érezni magát. Mindenki megtalálta azt a kisebb csoportot, akikkel szívesen gyalogolt, akik feladtak egy szórejtvény, vagy éppen egy vicces történetet mesélek el. A dalolás és az éneklés sem maradhatott el.

A hosszúnak mondható délelőtt után egy még hosszabb délután következett. Az ebédet Kálmánházán kapták a zarándokok. Köszönet a slambucért a helyieknek. Egy hosszabb pihenő után a nap leghosszabb szakasza következett, jó pár frissítőállomással. Az utolsó megálló Nyíregyháza-kertvárosban volt. Az egyházközségtől mindenki kapott egy jégkrémet, ami jól lehűtött mindenkit. A további energiát a friss barack biztosított a nyíregyházi szálláshelyig.

Este a kultúráé volt a főszerep. Pregitzer Fruzsina színművésznő előadóestjét hallgathatta meg mindaz, aki úgy érezte a művésznő szépet tud adni a lelkének. Szokásos módon vecsernyét imádkoztak közösen a résztvevők.