ÖNKÉNTES SZENVEDÉSRE INDULVÁN, URAM, * apostolaidhoz így szóltál útközben: * Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, * és az Emberfiát elárulják, * amint meg van írva felőle. * Jertek tehát, menjünk mi is ővele megtisztult elménkkel, * hogy megfeszíttessünk, * és haljunk meg a földi gyönyöröknek érette, * hogy fel is támadjunk ővele, * és meghalljuk, midőn így kiált: * „Már nem a földi Jeruzsálembe megyek, hogy szenved­jek, * hanem fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, * az én Istenemhez és a ti Istenetekhez, * s titeket is fölviszlek a magasságbeli Jeruzsálembe, * a mennyeknek országába.”

Jézus Krisztus szenvedéséről különböző jelzőket használ az egyház himnológiája, pontosan azért, hogy ki-ki a saját gondolat rendszerében el tudjon indulni a megértés útján. Korábban a szenvedés jelzőit szinte mindig csak szentnek fordították, de ezzel elveszti azt a jelentőségét, hogy Krisztus szenvedésének megértéséhez az én utamon, megértésemen keresztül vezessen el.

KRISZTUS
ÜDVÖZÍTŐ
SZENVEDÉSEIT
elérvén, hívek, *
dicsőítsük az ő
kimondhatatlan
nagy türelmét, *
hogy irgalmasságával
bennünket is fölemeljen, *
kiket a bűnök
holtakká tettek, *
mint jóságos
és emberszerető!

Amikor megfelelő módon fordítják a jelzőket, akkor az tovább viszi a saját értelmezés mélységéhez az imádkozót. A jelző, mintegy folyosó, továbbvezet a mélyebb megértéshez. Ez a szenvedés önkéntes, szeplőtelen, félelmetes, szent, üdvözítő, életteremtő, tisztelt, ahogyan figyelmünket az imádságra szegezzük.

MA A SZENT KÍNSZENVEDÉS fénye, * üdvösséget ígérve világítja be a világot. * Mert Krisztus jóságosán szenvedni siet, * s ő, aki mindenkit kezében tart, * magától fölfeszítve marad a keresztfán, * hogy az embert üdvözítse. (Nagyhétfő kathizma)

AZ ÚR SZENVEDÉSÉNEK kezdetére világít rá ez a mai nap. * Jöjjetek, hívek, járuljunk elé énekeinkkel. * Mert jön a Teremtő, hogy magára vállalja * a keresztet, a kínvallatást és Pilátus ítéletét, * egy szolgától a pofonütést is elfogadja, és mindent elvisel, * hogy üdvözítse az embert. * Azért ezt hangoztassuk neki: * Emberszerető Krisztus Isten, * adj bocsánatot mindazoknak a vétkeire, * kik leborulva tisztelik a te szeplőtelen kínszenvedésedet! (Nagyhétfő kathizma)

Nézzük meg ezeket a csatornákat:

Tisztelt szenvedés az,
amely felkelti az áhítatot: Krisztus szenvedését látva képes
szentségtörő szívünk megrendülni.

URUNK,
MIDŐN AZ
ÖNKÉNTES
SZENVEDÉSRE mentél, *
így szóltál tanítványaidhoz: *
Ha még egy órát sem tudtok
velem virrasztani, *
hogy tudnátok
értem meghalni? *
Nézzétek csak Júdást,
ő nem alszik, *
sőt siet, hogy átadjon
a gonoszoknak! *
Keljetek fel,
s imádkozzatok, *
nehogy valamelyiktek
megtagadjon, *
midőn majd a kereszten lát. *
Urunk, dicsőség néked!

Szeplőtelen szenvedés, Krisztus teste, mely elviselt sok szenvedést és gyötrelmet, a bűn korrupciója nem tudta behálózni, tisztán megy a szenvedésre.

URAM, TANÍTVÁNYAIDAT ARRA NEVELTED, * hogy csak tökéletes módon gondolkodjanak, * hiszen ezt mondtad nekik: * „Ne legyetek hasonlók a pogányokhoz, * és ne tiporjátok le a gyöngéket! * Ne így legyen köztetek, kik tanítványaim vagytok, * mert én önként szegény lettem. * Aki tehát első köztetek, az legyen a többinek szolgája! * Aki elöljáró, legyen olyan, mint az alattvaló, * aki élen áll, mint az utolsó. * Magam is ezért jöttem el, * hogy megsegítsem a szegény Ádámot, * és váltságul adjam életemet sokakért, * akik ezt kiáltják: dicsőség néked!

Félelmetes szenvedés, a legfájdalmasabb kínzást elviselte testileg és mentálisan, amire készült önként vállalta el értünk.

VIRRADATKOR HOZZÁD ÉBREDEK, * ki az elesett ember iránt könyörületre indulva * változás nélkül kiüresítetted magadat, * és bár minden szenvedélytől mentes vagy, * egészen a kínszenvedésig megalázkodtál, Isten Igéje! * Add nekem a te békességedet, Emberszerető!

Szent szenvedés, Jézus az egyetlen szent, aki valaha is szenvedett. „Egy a szent egy az Úr, Jézus Krisztus.”

IRGALMASSÁGTÓL INDÍTTATVA * önként jössz a szenvedésre, * mert meg akarsz szabadítani minket a szenvedéstől * és a pokol kárhozatától, ó jótevő Krisztus. * Ezért magasztaljuk, Üdvözítőnk, a te szent szenvedésedet, * és mindnyájan dicsőítjük a te szeplőtelen megaláztatá­sodat.

Üdvözítő szenvedés, megmutatja a végső célt, hogy miért vállalta ezt a nagy szenvedést, értünk az üdvösségünkért. Mindez azért történik, hogy az emberiséget megmentse. Krisztus keresztje forrássá válik, amelyen keresztül az isteni vér a szentáldozás mindenkihez eljuthat.

MA A FÁRA FÜGGESZTETIK AZ, * ki a földet a vizekre függeszté. * Töviskoszorúval koszorúzzák az angyalok királyát. * Vörös ruhába öltöztetik azt, * ki az egeket felhőkkel felruházta. * Veréssel illetik azt, * ki a Jordán vizében Ádám bűnét lemosta. * Szögekkel kegyetlenül fölszögezik * az Anyaszentegyház üdvözítő Jegyesét. * Lándzsával átdöfik a Szűznek Fiát. * Leborulunk a te kínszenvedésed előtt, Krisztus. * Leborulunk a te kínszenvedésed előtt, Krisztus. * Leborulunk a te kínszenvedésed előtt, Krisztus. * Mutasd meg nekünk * a te dicső föltámadásodat is!

Életteremtő szenvedés, A feltámadásra akkor kerülhet sor, ha a kereszten meghal Jézus. Meghal, hogy életét átadja nekünk. Halállal letiporja a halált. És számunkra az elveszett paradicsomot visszaajándékozza.

KERESZTRE FESZÍTTETTÉL ÉRETTEM, * hogy nekem bűnbocsánatot szerezz, * oldaladat átszúrták, * hogy megnyisd számomra az élet forrását, * szögekkel lettél fölfeszítve, * hogy szenvedéseid mélységéből bizonyosságot nyerjek, * és így kiáltsak hozzád, Életadó: * Üdvözítő Krisztus, * dicsőség a te keresztednek * és a te kínszenvedésednek..

Krisztus szenvedése a mi életünk, vagyis szabadságunk. Krisztusnak el kellett viselni a mi szenvedélyünket, magára venni az én bűneimet, hogy bennem a szenvedélyt meggyógyítsa, hogy üdvösségre vezessen. Szenvedélyeink és bűneink miatt feszítették keresztre a dicsőség Urát. A szenvedélyek és bűneink rabjai voltunk, mint egy ördögi kör, amiből nem tudunk szabadulni. Félelemmel és a halál hatalmával az ördög fogságban tartott.

URUNK, MINDENSÉG ÉLETE! * Halálra ítéltek téged a zsidók, * akik pálcád segítségével keltek át a Vörös- tengeren; * keresztfára feszítettek téged; * s kik a sziklából édes vizet kaptak, * téged epével itattak. * De te mindezt önként elviselted, Krisztus, * hogy minket az ellenség rabsá­gából megszabadíts. * Istenünk, dicsőség néked!

Krisztus letiporta az ördög hatalmát,
a halált és az új élet azt jelenti,
hogy már nem vagyunk rabszolgák,
hanem a Szentlélek pártfogásában élni tudók,
felszabadultan és bűntelenül.
A Szentlélek kegyelme által lett
a mi Megváltónk, Szabadítónk.
Krisztus olyan eszközöket ad
az Egyházon keresztül,
amelyek a bűn és a szenvedélyek
sebeiből kigyógyítanak.
De rajtunk múlik, hogy az üdvösségünkre
felírt javakat használjuk-e?
Gyakran túl makacsok vagyunk
és a gyógyulásunkra felírt terápiát,
melyet lelkünk és testünk orvosa
Jézus Krisztus ajándékozott, nem használjuk.
Ez mindig a kezünk ügyében van, elkerülhetetlen a gyógyulásunkhoz,
de mégsem használjuk.

Ez az Egyház életében szervesen él, ez a halhatatlanság, romolhatatlanság, mely méltó módon gyógyít minket az Ő teste és vére által.

A mi Urunk szenvedése arra hív mindnyájunkat, hogy szenvedélyeinket (bűneink gyökereit) tárjuk fel előtte, hogy ő cserébe megbocsáthassa nekünk bűneinket, és ezzel a tisztasággal dicsőíthessük őt.