Atanáz püspök atya ünnepélyes főpapi liturgia alkalmával feladta nekem a felolvasói rendet, amely a klerikusi kisebb rendek közé tartozik; szokás az éneklők rendjének is nevezni.

Számomra ez az ünnepi esemény két dolgot sugall: egyrészt elismerése az eddigi kántori szolgálatomnak, másrészt egyfajta megerősítés, buzdítás püspök atya részéről a további lelki, hitbeli és kántor- szakmai fejlődésem útján.

Hatalmas hála és köszönet van bennem elsősorban a Jóságos Isten felé, hogy a gyönyörű és magasztos bizánci liturgián keresztül, a kántori szolgálatban egyre közelebb visz magához. Köszönöm Atanáz püspök atyának, hogy méltónak talált a felolvasói rend felvételére és imádságos bizalmáról, támogatásáról ezúton is biztosított. Lelki atyáim felé, akik eddigi szolgálatomban, valamint a felkészülésemben a hitbeli és lelki-szellemi  hátteret biztosították, szintén a hála hangján szólok: Gulybán Tibor felsőzsolcai esperes- parókus atyához és Kiss Attila sajópálfalai parókus atyához.

Jelenleg magánének tanulmányokat folytatok a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében és hatalmas ajándéknak tartom, hogy a Gondviselő Istentől kapott talentumot a liturgikus éneklésben is kamatoztathatom, megszolgálhatom. Avatott éneklőként még inkább szeretném elmélyíteni a hivatásomból adódó és ahhoz szükséges tulajdonságokat, hogy, amint egy szintén kántor ismerősöm fogalmazott, az immáron felolvasói-kántori szolgálatom "szent, egyetemes és művészi" legyen.