A szó legszorosabb értelmében vett lelki gyakorlaton vettünk részt, amiben látszólag az edelényi gyerekek és szüleik adtak, de valójában mi kaptunk ajándékot: őszinte, igaz szeretetet, csillogó gyermeki szemeket. Erre a napra gyermekeink angyalokká váltak, mint ahogy ezt Csaba testvér a haza felé vezető úton telefonos üzenetében megfogalmazta. Angyalokká, kik az egyik legnagyobb áldozatot hozták, odaszentelték azt az időt, melyet pihenéssel, vagy más kikapcsolódással is tölthettek volna.

A hazafelé vezető úton az élmények sokaságai gondolatokká formálódtak, melyet tanítványaink megosztottak a buszon együtt utazókkal. Jó volt kihallani, hogy az elfelejtettnek vélt értékek, mint a család, az otthoni szeretet légköre, a békesség  minden hozzászólásban megfogalmazódott, és mélyen beépült gyermekeink lelkébe.
A Karácsonyt megelőző bűnbánati időben Szent Miklós lelkületéhez igazodva törekedtünk a felebaráti szeretet tettekké váltásában, melyet soha nem akarunk kitörölni emlékezetünkből.