Kényelmes autóbuszunkkal, a csípős novemberi kora délelőtt ellenére is, jó hangulatban. A látogatáson a gyermekintézmény négy lakásotthonából, a „Forrás”, a „Hóvirág”, az „Árvácska” és a „Gézengúz” lakásotthonok növendékei vettek részt, kísérőikkel.

Érkezésünket követően első utunk a helyi görögkatolikus kegytemplomba vezetett ahol a település papja, Attila atya fogadott bennünket szeretettel és mutatta be a hely egyik nevezetességét - a falu templomában lévő nagyméretű Mária-képet – s mesélte el annak kalandos történetét. Ezt követően, egy rövid istentisztelet után – megtekintettük az épülőfélben lévő új kolostor épületét, majd a helyi zarándokházba tértünk.

Ott Atanáz püspök atya, Roland atya és Attila atya, valamint helyi vendéglátóink fogadtak bennünket, s kezdtek beszélgetésbe gyermekeinkkel. Akik mintegy kinyíltak, s élénk érdeklődéssel kérdezték a jelenlevőket. Majd a közelgő karácsony alkalmából elénekelve és megtanulva egy dalt - Attila atya felvetésére egy nagyszerű film megtekintésébe fogtunk.
      Talán mindenki ismeri a „Legyetek jók, ha tudtok” című film - Néri Szent Fülöp életét feldolgozó, s immár klasszikusnak számító - dalait és filmkockáit, mely talán, sokunk gyerekkorába is mintegy beépülhetett. Ez alkalommal viszont, ennek a nagyszerű történetnek nézhettük meg egy új, eleddig kevéssé ismert - ’A mennyországot választom - (Preferisco il paradiso című – 2010-ben készült)’ – s az említettnél terjedelmesebb és korhűbb változatát -, Giacomo Campiotti rendezésében, Gigi Proietti főszereplésével.
Filippo Neri, azaz Néri (Szent) Fülöp, Itália – s talán a világ – egyik legkedveltebb szentje, „aki az egyház - egy pompával, fejlődéssel, mégis ellentmondásokkal teli szakaszában, a XVI. században élt.” Néri Fülöp figyelmét azonban nem az egyházi hatalmasságok és pompa, hanem a Róma utcáin elhatalmasodó gyerekszegénység ragadta meg. Mígnem lassan azon veszi észre magát, hogy az árvagyerekek befogadása, étellel, ruhával, fedéllel, s „családdal” való ellátása egyfajta kialakult szokás-rendszert épít, kedvelt és szeretett személye köré.
S általa az a szerény, csöndes, külsőségek nélküli, szüntelenül tárgyra törő és gondoskodó cselekvés – mely életének mindennapjait, a maga természetességében jellemezte. Ugyanakkor s egyszersmind - mint valamely őszinte és igaz „misztikus”, akinek lényén és cselekedetein keresztül maga az isteni szeretet mutatkozott meg.
S lássanak csodát! Gyermekeink, a köztük óvodás kórúaktól a csaknem nagykorúkig, a lányoktól a fiúkig szinte szájtátva és csöndben bámulták a filmet, s derültek fel egy-egy humoros, vagy kedves jelenetén. Mintha a filmkockákon át „most is”, és „itt is” maga Néri Szent Fülöp s általa az isteni szeretet jelent volna meg. Gyermekeink, mintegy „kicserélődtek”. Érdeklődők lettek. Elcsendesülők. Érzékenyek és együtt érzők.
Majd a finom, közös ebéd után, szinte egy emberként kérték a film folytatását. Melyet ismételten is, figyelmesen és alázattal néztek végig… valóságos csodává lett mindez…

    Ennek a hangulatnak és élménynek a tudatával és megtapasztalásával tértünk végül vissza… az addigra beesteledő napon… S véleményem szerint, sokáig – és jó szívvel emlékezve még a Sajópálfalán eltöltött órákra.