Gábor atya egy nagyon gazdag kikapcsolódásra alkalmas programot szervezett ötven gyermeknek „Szép vidékünk kincsei” címmel, ahol mi, segítő pedagógusok is ki tudtunk kapcsolódni a feladataink mellett.  Nagyszerű élmény volt látni és megtapasztalni, hogy bármerre mentünk, a keresztény értékrendet mindenhová magunkkal vittük. A csoport magas létszámának ellenére azt az egymás felé irányuló figyelmet, tiszteletet és segítő szándékot tapasztaltuk mi, kísérők is, mint az utcán járó vagy a foglalkozásokat tartó felnőttek. Mindenhol dicséretet kaptunk, ami nem csak minket, de a gyerekeket is büszkeséggel töltötte el.                                                                                 

Az első közös napunk az egymásra hangolódással kezdődött, hiszen első osztálytól hatodig osztályos tanulóig minden korosztály jelen volt. Hamar barátokat szereztek azok a gyerekek is, akik egyedül jöttek az osztályukból, s így vágtunk neki a Bükk meghódításának. Az új villamos nyújtotta kényelem után átszálltunk a kisvonatra, ahol az alagút adta visítás lehetőségét mindenki kihasználta. Ezt követően könnyű volt csendben nekivágni a Fehérkőlápára vezető gyalogos ösvénynek. A legkisebbek kitartása és erős fizikai állapota a nagyobbakat is motiválta a cél elérésére. Lenyűgöző lendülettel jutottunk fel a fogadóig, ahol a kemencéből kivett kenyér illatának és a gyöngyöző gulyás látványának senki sem tudott ellenállni. Felfrissülve, a korgó pocakok megtöltésével a visszaút örömteli volt, miközben a daloló madarak énekének számosságát is élveztük.                                                               

Másnap iskolán belüli programjaink voltak, ahol kézműveskedéssel, íjászattal és sportversennyel pihentük ki a túra adta fáradalmakat. Nagyon szép díszes szélforgók, teremtés dobókockák készültek, valamint az újrahasznosítást is szem előtt tartottuk. Tejes és gyümölcsleveket tartalmazó tetrapack dobozokból készítettek pénztárcát. A használhatóságát igazolta, hogy a zsebpénzek pillanatok alatt átkerültek az újrahasznosított tárcákba.              

A csütörtöki nap a múzeumok napja volt. A Hermann Ottó Múzeum csoportbontásban olyan ismeretek megszerzésére adott lehetőséget, amire nem is számítottunk. Játékosan megtanultuk Szemere Bertalan életét és a hozzá közel álló államférfiak, nemes emberek neveit úgy, hogy örömmel néztük meg a portréjukat nem is egyszer, hanem nagyon sokszor. A gyerekek apró részleteket kaptak a festményekről, amit meg kellett keresniük. Ha meg tudták nevezni a képecskéknek az egészét, újra indulhatott a felfedező túra. Időutazásban is volt részünk, hiszen a kor öltözékének stílusát is megismerhettük, sőt fel is próbálhatta mindenki a huszár egyenruha felső darabjait. Gyönyörű huszárok váltak a tanulóinkból. A történelmen túl egy hungarikummá nyilvánított tájegységet, a Matyó földet kutathatták a gyerekek és nyerhettek a matyók életéből, öltözékeikből a kor adta népviseletből ismereteket. Egy kiadós ebéd után pedig a Pannon Múzeum őskori életvilágot bemutató kiállítása nyűgözött le mindannyiunkat.                                                                                                         

Ezt a gazdag hetet pedig pénteken a hőséget frissítő élményfürdő tette teljessé, ahol az uvb sugárzásra is nagyon figyeltünk. A pár nap során nemcsak a természet értékeit tapasztalhattuk meg, hanem egymás kincseit is megismerhettük. Köszönet mindezért a gyermekeknek, a segítő kollégáknak és Gábor atyának.