Így próbálok most visszatekerni az idő kerekén 30-35 évet, s felidézni múltbéli karányonyi emlékeim közül néhányat.

Emlékszem, hogy egyszer mikulásra készülve, a boltban a polcról egy piros papír-ruhába bújtatott csoki ördögöt választottam, később meglepődve tapasztaltam, hogy benne van a mikulás csomagomban. Arra is emlékszem, hogy amikor kibontottam a papírját nagyott csalódtam, ugyanis nem tej, hanem étcsokiból készült. (Jellemző az ördögre: a tetszetős külső mögött keserű valóság.) Arra már nem emlékszem végül ki ette meg.

Emlékszem, hogy a hóban csúszkálva megyek nagyszüleimhez kántálni, az ajtóban éneklem a „Mennyből az angyalt”, s azon drukkolok, hogy mihamarabb bengedjen nagyanyám, mert a második versszakban még eléggé bizonytalan vagyok. Emlékszem, hogy hatalmas pipíst (Kelt tésztából készült madárforma kalács.) kapok, aminek nagyon örülök és nem emlékszem, hogy bármi mást is kapnék, vagy várnék tőle.

Emlékszem, ahogy a szobánkba behallatszik az udvaron kántáló cigányok szép éneke, s szüleim kis doboskával (bobályka), kis borral, s néhány előre elkészített kis csomagokkal ajándékozzák meg őket. Nem emlékszem zárt kapukra a kántálók előtt.

Emlékszem a betlehemesekre, akik házról házra jártak a faluban, s inkább már 23-án elkezdték a betlehemezést, csakhogy az éjféli misére végezhessenek, az utolsó betlehemet ugyanis a templomban adták elő. Emlékszem egyszer megijedtem az öregtől, mire az levette a maszkját és rájöttem, hogy az ijesztő külső mögött is csak emberek vannak. Arra már nem emlékszem, hogy ki volt a maszk alatt.

Emlékszem karácsony éjszakáján a zsúfolt temlomra, ahogyan öltözködünk a szűk sekrestyében és készülünk előadni Jézus születésének történetét. Mikeás próféta szerepét játszom. Nem emlékszem, hogy milyen hideg van a templomban és, hogy milyen hosszú a szertartás.

Emlékszem, ahogyan otthon körül álljuk a karácsonyfát szüleimmel, testvéreimmel és énekelünk. Emlékszem a szaloncukrok között ott lóg a már említett ördögöm is, nem lehet megenni, majd csak Vízkeresztkor, miután megszentelte a pap (Nesze neked ördög rászedtél, de a végén mégis csak te jársz rosszul.). Emlékszem nincs semmi a fa alatt. Nem emlékszem rá, hogy bármi is hiányozna.

Emlékszem, boldog vagyok és örülök, mert Máriának Fia született (Nem lánya.), aki csupán néhány évvel fiatalabb, mint én, és aki még a barátom is lehet, ha nagyobbacska lesz.

Felnőttünk. Remélem emlékszik rám és egyszer még barátjának nevez.