Október 13-án Atanáz püspök atya megáldotta az abaújszántói görögkatolikus templom megújult ikonosztázionját. Több mint 100 hívő vett részt az ünnepi Szent Liturgián, s nem csak a szántói görög, de még a római katolikus hívek is együtt ünnepelték a jeles eseményt. Az abaújszántói görögkatolikus templom 1791-1792-ben épült, ikonosztázionját 1818-ban faragta Pádits Péter egri faragó, képeit 1834-ben Miklóssy József, az eperjesi egyházmegye hivatalos festője alkotta. A márványozást Zimányi János kassai mester készítette ugyanebben az évben. Galambvári Péter parókus atyával a munkafolyamatról, az ünnepi eseményről és arról beszélgettünk, milyen lelki muníciót ad a régi fényében tündöklő képállvány.

- Tisztelendő Úr! Mikor kezdődött a felújítás?

Egy restauráció végső fázisához értünk. A megújítás több lépcsőben történt. A képállvány faszerkezete az idő vasfoga miatt elhasználódott, szúette lett, ezért 2003-ban megtisztították, konzerválták, illetve pótolták a tartószerkezet és a faragványok hiányait. A második fázis 2004-ben volt, amikor restaurálták a képeket és a királyi kaput. A mostani megújulás a harmadik lépcső. A Nemzeti Kulturális Alap segítségével állami támogatást kaptunk, s most elkészült a tartószerkezet esztétikai helyreállítása. Így elmondhatjuk, hogy mind a képeket, mind a tartószerkezet teljesen helyreállították, szép, egységes kompozíciót alkotnak.

- Mindhárom munkálatot figyelemmel kísérte?

Én 2010-ben jöttem Abaújszántóra és rögtön azzal fogadtak a hívek, hogy van még egy munka, amit be kell fejezni. S valóban, az ikonosztázion félig volt készen. Nagyon sokat veszített az esztétikumából, mert látszottak a tömítések, illesztések helyei, fehér foltjai.

Az elmúlt két évben minden erőnkkel kutattuk a lehetőséget, hogyan tudnánk ehhez forrást szerezni? Ezért volt a híveknek és nekem is nagy öröm az a pillanat, amikor a munka befejeződött, pont került egy mondat végére. Arról nem is beszélve, hogy az ikonosztázion előtt álló ktöbb gyertyatartót is sikerült felújítani.

- Püspök atya végezte az ünnepi Szent Liturgiát, s megáldotta az ikonosztáziont. Homíliájában milyen útmutatást adott a híveknek?

Nem véletlenül erre a napra tettük az ikonosztázion megáldását, hiszen ezen a vasárnapon volt a VII. Nikaiai egyetemes zsinat atyáinak az emlékezete, ahol 787-ben a képtisztelet alapelveit mondták ki Atanáz püspök atya is arról prédikált, hogy amikor a képeket tiszteljük, akkor az nem a kép anyagának szól, hanem visszaszáll a mi tiszteletünk, vallásos hódolatunk arra, akit a kép ábrázol. Arról is beszélt, hogy minden szentképen a világosság maga Krisztus. Ő az, aki megvilágítja az Istenszülő ikont, aki minden szentnek a hátterében ott van, hiszen Ő a világ világossága, Őáltala tündökölnek a szentek. Azt kérte a hívektől, hogy úgy világoskodjanak, ahogyan Krisztus világoskodik a világban.

- Most ugyan pont került egy mondat végére, ahogyan a beszélgetés elején fogalmazott, de tudjuk, hogy egy templomban sok-sok mondat van, amelyre szeretnénk pontot tenni. Milyen feladatok vannak még, amihez kéri a világiak, az egyháziak és az égiek segítségét?

Vannak lelki és fizikai feladatok. A fizikai feladatokkal kapcsolatban fontos számunkra, hogy eldöntsük, hogy az ikonosztázion aranyozásába belekezdjünk-e? Vannak érvek mellette és ellene is. Fontos és sürgető feladat az oltár, a baldachin és az előkészületi asztal felújítása. Bár ezek a képállvány mögött vannak, és a hívek számára nem látványosak, mégis fontos, hogy a legszentebb rész, ahol a kenyér és a bor minden liturgián átváltozik Krisztus testévé és vérévé, megújuljon.

A lelki feladat még fontosabb, a híveket ebbe a szép, megújult templomba hívni, itt tartani és táplálni Krisztus Igéjével.

Isten áldása legyen a megújult ikonosztázionon, az egyházközségen és további munkájukon!

                                                                                                          Jászter Beáta