Pénteken és szombaton Pacsai János sajószentpéteri esperes atya vezetett bennünket, hogy megtaláljuk mindannyiunk közös Atyját, és hogy testvéreknek mondhassuk magunkat. Az Irgalmas Szamaritánus és a Tékozló Fiú példabeszédén keresztül magyarázta el nekünk esperes atya, hogy mit jelent az, amikor megfordul számunkra a világ, és nem mi leszünk annak a közepében, hanem maga az Úr. Arról is beszélt, hogy Isten előtt nincsenek feketék, vagy fehérek, csak igazak és bűnösök vannak, de Ő mindenkit visszavár az atyai házba. Szombat este már Atanáz püspök atya folytatta a lelkigyakorlatot azzal, hogy a bennünket leginkább érintő kérdéseket igyekezett megválaszolni. A lelkigyakorlat alatt megható és felemelő szertartásokon vettünk részt. Különösen a szombati ünnepi Szent Liturgia volt könnyekig megindító, amit magyar és cigány nyelven végeztünk, de egy ukrán énekkar is jelen volt a templomban, akik Ószlávul énekeltek. Püspök atya meg is jegyezte, hogy mennyire csodálatos dolog, hogy ennyi féle nyelven, ennyiféle ember testvérként tud közösen imádkozni.

Vasárnap reggel kezdődött a cigánybúcsú, amire mindenfelől érkeztek a buszok, Nagyon sokan jöttek az Exarchátus kis falvaiból is. Az ünnepi Liturgia előtt telenkó Miklós atya gondolatait hallgathattuk meg, a Szent Liturgiát pedig Atanáz püspök atya vezette. A liturgia után a cigány közösségek énekkarai kaptak lehetőséget, hogy megmutassák magukat. Mi is nagy örömmel léptünk a külső tábori oltár emelvényére, hogy énekelve tegyünk tanúságot Istenhez tartozásunkról.

Nagy örömmel és igazán feltöltődve indultunk haza a búcsú végeztével. Hazafelé még megálltunk, hogy egy pannachidát elimádkozzunk Telenkó Miklós atya sírja előtt Nyíregyházán.

Köszönetet mondunk a szervezőknek, akik előkészítő munkájukkal, és anyagi támogatás előteremtésével hozzásegítettek minket ehhez a szép lelkigyakorlatos hétvégéhez.

 Fényképalbum