Az edelényi templomban végzett imaóra után ötvenheten indultunk útra: énekelve, imádkozva, sokat beszélgetve. A pócsi ifjúsági zarándoklatokról és a templomi szertartásaink végéről ismerősek voltak az énekek. Bence magához ragadta a mikrofont, s talán csak Gábor atya tudta tőle néha elvenni, hogy ő is adjon a jókedvünknek.

Megálltunk a borsodsziráki templomnál egy kis pihenőre, majd fiatalos énekekkel haladtunk tovább. Boldván megálltunk egy pillanatra az Árpád-kori bencés apátság romjánál ‒ valószínűleg itt írták az 1190-es években a „Halotti beszéd”-et, a legkorábbról fennmaradt teljesen magyar nyelvű szövegemlékünket. Boldván megálltunk hosszabb időre is, mert az ottani hívek megvendégeltek bennünket finomabbnál-finomabb süteményekkel, s innivalókkal.

Az út felén már túljártunk, amikor Sajósenyére érve, az ökumenikus kápolnánál megálltunk: görögök, rómaiak és reformátusok felváltva használják ezt a kápolnát, amely egy alapítvány tulajdona. Sajóvámos felé nagyon belemelegedtünk a Mária-énekekbe. Így velünk együtt gyorsan szállt az idő.

Sajóvámoson imádkoztunk a zarándokokért és mindazokért, akik bennünket otthonról elengedtek, akik értünk imádkoznak, akik minket befogadnak, megvendégelnek és szolgálnak. „S a jó vámos” minket is megvendégelt. Még Algopyrint is kaptunk, hogy ha fájna valamink, azért tovább tudjunk menni.

A zarándoklatunk legszebb része következett: Égő fáklyákkal mentünk Pálfalára, ahonnan kijöttek elénk a pálfalaiak, hogy a templomig kísérjenek. Megkerülve a templomot, majd be is menve oda, Parakliszt végeztünk. Roland atya egy kedves esti imádságról beszélt nekünk:

„Legszentebb Istenszülő, ne hagyj el engem, míg ez élet tart, s ne bízzál emberi védelemre, de te magad, oltalmazz és üdvözíts engem!”

Egy kis közös teázás után ki-ki elindult hazafelé, vagy a szállására.

Mennyire mássá válik néhány szokásos dolog, ha a lábunkban van több tíz kilométernyi zarándoklás: Teljesebb szívből szólnak imádságos énekeink! A körmenet értelmet nyer! A pálfalai Istenszülő oltalma közelebb kerül. S a hála még őszintébb kifejezést nyer!

De jó, hogy nem most vettünk sem öt iga ökröt, sem új földet… hanem zarándokoltunk ‒ hálából, együtt, örömben!

Fényképalbum