A nyári szabadságok ellenére mintegy húszan vettünk részt a találkozón, melya bemutatkozást követően a kegytemplomban mondott 3. imaórával kezdődött, majd Polgári László atya ismertette a templom és a kegykép történetét. A püspök atya délelőtti előadása a Keleti Egyház ingyenes és szent orvosairól és gyógyszerészeiről szólt, arról, hogy a kereszténység első évszázadaiban élő, hitüket vállaló gyógyítók, Kozma és Damján, Cirus és János, Panteleimon, Anasztáziaés a mártíromságot vállaló más névtelen gyógyítóknak nemcsak a keresztényüldözés mártíromságát kellett fölvállalniuk, hanem meg kellett küzdeniük kortársaik irigységéből fakadó rosszindulatával is.  Az orvosi hivatásnak, a gyógyításnak minden korban meg voltak a maga szentjei, mind a keleti, mind a nyugati Egyházban. Így korunkban is, példa erre a magyar származású Batthyány Strattmann László, aki életének egyik fő feladatául tűzte ki, hogy orvosi működésével a szenvedő

emberiségnek tegyen szolgálatotésezáltala jó Istennek tetsző dolgokat cselekedjen. De idetarozik az a hat kongói szerzetesnő is, akik az 1995-ös Ebola-vírus járványban a betegeket nem hagyták magukra, és az ápolás során maguk is megfertőződtek és meghaltak.

A közös ebédet követően püspök atya megmutatta a kegytemplom szomszédságába tervezett női monostor kiásott alapjait és alapkövének helyét. Festői a környezet és csodálatos a panoráma.

A délutáni interaktív beszélgetés dr. Lukács Miklós beszámolójával kezdődött, aki elmondta, hogy a keresztényellenesség és a keresztények elleni támadások tragikus mérteket öltöttek a világban. Egyházi adatok szerint az utóbbi tíz évben a keresztény áldozatok száma meghaladta az egymilliót. Naponta átlag 270 keresztény szenved mártíromságot. (Miközben írtam ezeket a sorokat a televízió bemondta, hogy a mai napon Egyiptomban megöltek egy kopt keresztény papot). Európában a keresztényellenesség nem a fizikai megsemmisítés, hanem a tudatos elhallgatás, a keresztény jelképek használatának tiltása, a kereszténységnek, mint a természetes európai értékrend hordozójának megkérdőjelezése útján érvényesül. Érinti ez az egészségügyben dolgozókat is, akiket sokszor támadások érnek azért, mert keresztet viselnek a nyakukban, mert nem hajlandók részt venni az abortuszban, mert felajánlják, hogy imádkoznak a betegért, mert Istenről beszélnek a betegeiknek. Mindezeket nyugat-európai példákon át érzékeltette a beszámoló, melyet követően élénk diskurzus alakult ki a résztvevők között. A betegek gyógyításasorán számtalan olyan etikai, bioetikai kérdés merülhet föl, melyre a hitét felvállaló keresztény-katolikus orvos csak keresztény választ adhat, még akkor is, ha ez a mai társadalom igényével, elvárásával nem mindenben egyezik. Ahhoz, hogy ezeket a válaszokat hitelesen tudjuk képviselni, meg kell ismernünk az Egyház tanítását az adott kérdésről, és közösen ki kell alakítanunk azt a stratégiát, amivel megjeleníthetjük azt a világban.

Tartalmas és mindnyájunk számára nagyon hasznos volt ez a találkozó, melyet remélhetőleg újabbak is követnek. Köszönjük Atanáz püspök atyának a velünk töltött napot és köszönjük a szervezőknek a lehetőséget.