A szociális területen dolgozók számára, akik rászoruló, elsősorban idős emberek segítését vállalták, különösen fontos az érzelmi és lelki feltöltődés, hogy ebből az erőből még másoknak is adni tudjanak.
Ez a lelkigyakorlat a rohanó életünkben való, pici megállást és elgondolkodást segítette.

Mindenki egy átdolgozott hét után érkezett meg Sajópálfalára a „szociális dolgozók lelkigyakorlatára”. A lelkigyakorlat vezetője Demkó István atya is tudta ezt, hiszen az ő egyházközségében Rudabányácskán is működik ilyen szolgálat. Elmélkedései alatt úgy tudta megszívlelendő gondolatait elrejteni szívünkben, hogy humora és folyamatos jókedve által fenntartotta figyelmünket. Szó volt a ránk bízott „öreg fákról”, melyek egykor bő termést hoztak, de mára már kevesebb a gyümölcsük, már nincs annyi énekesmadár ágaikon, hamarabb sárgulnak leveleik. Azonban kertjeinkben ezek a legnagyobb fák és az ÖREGSÉGÜKÉRT KELL MEGBECSÜLNI ŐKET! Ennek a megbecsülésnek HOGYAN-jára és MIÉRT-jére az atya rengeteg története, idézete és életéből hozott őszinte vallomásai által kaptunk meg a válaszokat. „Az élet nem főpróba, hanem maga az előadás!”- mondotta elmélkedésében. Ehhez pedig olyan ötleteket és útravalót adott nekünk az atya, hogy talán „más úton”, feltöltődve tértünk vissza a gondozottakhoz, szeretteinkhez, egyházközségünkhöz, egyszóval azokhoz akiket Isten ránk bízott! Köszönjük István Atyának ezt az útbaigazítást! Köszönjük a közel öt óra elmélkedést, azt, hogy a zarándokházban megszállók nem maradtak pásztor nélkül és jót beszélgethettek az atyával!
Köszönjük a Polgári Atyának a szép „Előremegszentelt Áldozatok Liturgiáját” és a Kegytemplom bemutatását!
Köszönjük Páll Miklós atyának a szervezéssel járó fáradozását!
István atya azt mondta magáról, hogy egyesek „motoros atyának” hívják, mi pedig a lelkigyakorlat után a szeretetre méltó „jókedvű atyaként” gondolunk rá!