Az évről évre bővülő csapat tagjai a továbbképzés elején bemutatták egyházközségüket, saját kántori tapasztalatukról beszéltek. Dr. Mellesné Boros Kinga tisztelendőasszony segítségével elsajátíthattuk a helyes hangképzés tudományát. Majd a tropár, konták, prokimen és alleluja dallamok gyakorlásával vette kezdetét a liturgikus rész, melyben segítségünkre volt Juhászné Drabik Tünde diplomás kántor, tisztelendőasszony. Azért, hogy mindenki külön-külön tudja ismételni a megtanult hangzatokat, csoportokra osztódtunk. Majd a vecsernyében megannyi kántor hangja zengett, melyek egy kis odafigyeléssel Isten gyöngéd hangszereivé válhatnak.

A második napon a reggeli Istentisztelet és a Szent Liturgia után, dr. Bubnó Tamás tanár úr előadása következett. Ezen hallhattuk, hogy a megszokott, berögzült énekdallamoktól fontosabb az átimádkozott szöveg. Érthetően, magyar nyelvi hangsúlyokkal (prozódia) kell énekelni bizánci dallamainkat. Majd kottát ragadtunk és gyakoroltuk a nehezebb dallamú énekeinket. Püspök atya felhívta a figyelmünket, hogy a kántor a környezetével összhangban (szimfónia) kell, hogy végezze szolgálatát. Délután Gorcsa György atya vezetésével gyakoroltunk ünnepi tropárokat és liturgiai énekeket, amit kisebb csoportokban egyenként ismételtünk. A jó kántor tulajdonságait kerestük és gyűjtöttük egy csokorba. Hogyan lehetnénk még nagyobb javára Isten népének. Ezt követően Telenkó Jánosék láttak el hasznos tanácsokkal a kottaolvasás rögös útján. Az alkonyati zsolozsma után összegeztük és elemeztük kisebb csoportokban a nap során hallottakat.

A találkozó zárónapján a Szent Liturgiai beszédében püspök atya kiemelte, hogy minden kántori ténykedésünk a szeretet jegyében történjen. Ez legyen az alapja szolgálatunknak. A liturgikus énekek gyakorlását folytatva áttértünk az évente egyszer előforduló ünnepek énekeire. Különösképpen a „Magasztalás” és a IX. ódák megtanulására helyeztük a hangsúlyt.

Püspök atya bölcsességet kért tőlünk, és egyeztetést parókusunkkal, hogy a most tanult dallamokat helyesen tudjuk kamatoztatni a saját egyházközségeinkben. Minden közösség javára kell, hogy váljon egy-egy új énekdallam bevezetése.

Köszönjük a szervezést és a lehetőséget, hogy énektudásunkat folyamatosan fejleszthetjük.

Így búcsúztunk: „Ugye nem haragszik meg senki sem, ha jövőre is találkozunk?” Együtt mondhatjuk: „Nem!”

Fényképek