Nekik is lett kápolnájuk. (Volt korábban is kápolna, csak sajnos természetei baleset áldozata lett.) 2012. február 19-én, vajhagyó vasárnap Orosz Atanáz püspök atya felszentelte a Szent Kereszt kápolnát, amelyet a kollégisták a Kiengesztelődés kápolnájának is neveznek.

A kollégium udvarán álló kis faház eddig is fogadta a hallgatókat, leginkább rekollekciók, imaórák, ünnepi liturgiák helyszínéül szolgált. Több hónapos előkészület előzte meg a szentelést. Végül a helyére került a két alapkép, az oltár és az előkészületi asztal.

Az ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődött. A kollégisták és a vendégek az udvaron várakoztak izgatottan. A szertartó már előző nap kiosztotta a hallgatóknak az asszisztencia feladatait, akik szívesen és örömmel vállalták.

A szentelés körmenettel kezdődött, mely során püspök atya, a papság és az asszisztencia megkerülte a kápolnát. A Dicsőség Királyának érkezését hirdette, mely után bebocsátást nyert a kápolnába. Az ünnepség első részében, míg a gyülekezett zsoltárokat énekelt, a kápolnaszentelés szertartása zajlott. Miután felöltöztették az oltárt, a szentelés utolsó mozzanata a falak olajjal, szentelt vízzel és tömjénezéssel való megszentelése volt.

Az esemény a kápolna első püspöki Szent Liturgiájával folytatódott. Atanáz püspök a megbocsátásról és a kiengesztelésről tartott szent beszédet. A kollégisták számára ez hihetetlen erőt adott, megérintette őket. Egy mai fiatalnak rengeteg akadállyal kell szembenéznie, problémák soraival megküzdenie. Az egyetem kihívásokkal teli, mellyel szembesülve a hallgatók elgyengülhetnek, könnyen feladhatják. Egy-egy sikertelen vizsga, rosszul sikerült tantárgy dühöt, haragot válthat ki az emberből. Ám a kollégium kis kápolnájában vigaszra lelhet bárki. A megbocsátás és kiengesztelődés szent helye lett az e napon felszentelt Szent Kereszt Kápolna. Szeretet tölti be a légkört, lelkünkkel érezhetjük az Úr jelenlétét. A fiatalok bármikor feltöltődhetnek, kiengesztelődhetnek, elmondhatnak egy-egy imát. Immár a miskolctapolcai kollégistáknak is van kápolnája, melynek ajtaja mindig, mindenki előtt nyitva áll.

Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a kápolna szent küldetéséhez méltó környezetet teremtsen, ahhoz, hogy ez a nap örömünnep legyen. Köszönet az Úrnak, akinek áldása nélkül ez a nap sohasem jöhetett volna el.