Akkor hívta először imanyolcadra Paul Wattson, anglikán lelkész a keresztény hitű embereket, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Hatvan évvel később az Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa közösen adott ki imaszövegeket erre az oktávra (nyolc napra).
Vagyis: nagy múltja van az egész földkerekségen a közös imádkozásnak, az egység keresésének.
2012 januárjában Ózdon is több száz embert mozgatott meg ez a törekvés. Minden nap másik templomban gyűltünk össze, lelkészeink, papjaink egymás templomában beszéltek a napi Szentírási szakaszról. Senki sem a saját közösségében, ami szintén az egymás iránti tiszteletet fejezi ki, s az akaratot: szeretnénk jobban megismerni egymást!
„Az egység szorgalmazása bár „hivatalos”, de mindenképp személyfüggő is, mivel a kereszténység is személyközpontú. Jézus Krisztus azon törekvése, hogy kibékítse az emberiséget Istennel, az életébe került. A 12 apostol közül Jánost leszámítva mindenki életét adta a meggyőződéséért. Az ökumenét Krisztus kéri az utolsó vacsorán, hogy „Legyetek mindnyájan egy!”  Erre tehát, úgyszólván, életünk árán is törekednünk kell. Viszont már a kezdetektől is voltak szakadások, eretnekségek. Az „egy nyáj, egy pásztor ” programja azonban mindig megmaradt” – nyilatkozta Kránitz Mihály atya az ökumenéről.
Nos, nagy öröm, hogy ebben az évben is sokan tekintették személyes küldetésüknek, hogy részt vegyenek az imahét programjain. Nem egy helyen a templomi szolgálatot Agapé és beszélgetés követte. Köszönjük a római és görögkatolikus, a református és az evangélikus testvérek vendéglátását.
Szeretettel Ózdról.