Megérni, hogy  templomunk legyen, a sajátunk legyen, minden szirmaié,de nem csak az övéké, hanem mindannyiunké, aki szeret találkozni az Istennel. Legyen az hétköznap, legyen az ünnepnap, legyünk terhelve szomorúsággal, vagy megtöltve örömmel.

Ez a legjobb hely arra, hogy akár percek alatt megnyugodhassunk, gyötrődéseinkre gyógyírt kaphassunk, de ez az a hely ahol a legnagyobb örömeinket is megoszthatjuk az égiekkel, hálát adhatunk Istenünknek, Urunknak. Itt kérhetjük az Istenszülő Szűz Mária és az Összes szentek közben járását. Jó ezen a szent helyen résztvenni az ünnepi Szent Liturgiákon, a kereszteléseken, az első szentáldozásokon, a legnagyobb ünnepeink előkészületein és hát persze magán az ünnepeken. Minden alkalom, amikor a templomba belépünk az ünnep, és nem is akármilyen. Hiszen találkozni a Mindenhatóval, az egek és földek és mindenek Urával, mi ez, ha nem ünnep. Már várjuk a Szent Karácsony ünnepét, hogy emlékezzünk a „Gyermek” születésére, az örökkévaló Krisztus megtestesülésére, majd a Húsvétra, a legnagyobb égi ajándékra, amit kaphattunk: „AZ ÜNNEPEK ÜNNEPÉRE”. Persze gondolunk már  az első templombúcsúra Szent András napján. Róla neveztük el templomunkat, és azt hiszem jól választottunk, amikor az első apostolra gondoltunk. A templom oltárában a vértanú Boldog Tódor püspök ereklyéje van elhelyezve. S talán nem túlzás, hogy így vált a mi külsejében is bizánci jegyeket viselő templomunk igazi görögkatolikus templommá.

Úgy látjuk, mint legtöbb szülő gyermekéről gondolja, hogy övé a legszebb az összes közül. De talán tényleg nem túlzás, hogy mi ezt így érezzük. Igazi gyöngyszem, megszépíti Miskolc városnak ezt a részét, ékessége lett Szirmának. A kis dombocskán, amelyre építettük valóságos felkiáltójel Ő. Gyertek, emberek, ez itt az Isten háza, vár benneteket!  Mostantól kezdve örökké az is marad. Erről fiaink  és az ő fiaik biztosan fognak gondoskodni.

A templomszentelés a harangok szentelésével kezdődött. Három gyönyörű harangé, amelynek harmóniája és hangja figyelmeztető és hívó szó lesz ezek után mindnyájunk számára.

S hogy az építményből egy valóságos szent hely, templom lett, arról Atanáz püspök úr gondoskodott. Sok-sok pap szolgáló közreműködésével felszentelte a templomot. Maga volt a csoda, amint az oltár a megtisztítás ősi szertartásával a megáldás és megszentelés után díszbe öltözött, és ezzel örökre az átváltozás színhelyévé lett. A teljes templom felszentelése után most már megnyugodva, szívünkbe békesség és öröm költözött. Templomunk lett, görögkatolikus templom, ahol most már megkezdődhetett az első ünnepi Szent Liturgia Atanáz Püspök úr szolgálatában.

Sokan voltunk, sokan összegyűltünk az Isten dicsőítésére ez alkalommal. Talán ezren is lehettünk. Ahogy lenéztem a templom bejáratától a kis dombocskáról, az jutott eszembe, hogy talán ilyen lehetett a hegyi beszéd, amikor Jézus tanítására gyűltek össze az emberek. Így jöhettek akkor is tömött sorban, nagy várakozással. A gondolatot gyorsan elhessegettem magamtól, az mégiscsak más volt. Ők akkor magával a megtestesült Istennel találkozhattak. Azonban mégis csak újra és újra arra gondoltam, van ebben valami hasonlóság. Hiszen, ha türelemmel leszünk, a szentáldozásban ugyanez fog velünk is megtörténni. Ez adja hitünk erősségét, s ha szabad ilyet mondanom, egész életünk értelmét.

Szép nap volt ez a mai. Sok száz ember bizonyította, amikor már-már roskadozva, de mégis végigvárta a majd négy órás szertartást, hogy ha szeretnénk is többen lenni, de ennyien is lehetünk a kovász, az élet kovásza.

Fényképek

Rövidfilm