Bihari Zoltán, a táborvezető, és kollégái segítséget szerettek volna nyújtani nekünk, hogy középiskolai tanulmányaink alatt, valamint továbbtanulva képesek legyünk saját kutatásokat is megszervezni. Ez lehet, hogy nagyon komolyan hangzik, de a tábor a hasznos tudásszerzés mellett nagyon szórakoztató is volt. Én a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán szeretnék továbbtanulni, de mindig is nagy természetbarát voltam, így kapva kaptam ezen a kihagyhatatlan lehetőségen.

Egy júniusi vasárnap kezdődött a szokásos Honnan jöttél? Hol tanulsz? kérdésekkel, de nem úgy folytatódott, mint a többi tábor, ahol megfordultam.  A három mentor - Bihari Zoltán, Kozák Lajos, Gyüre Péter- kollégaként kezelt minket, így nem alakult ki szigorú tanár-diák kapcsolat. A többség a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumból érkezett, de jöttek Budapestről, Mátészalkáról, Egerből, Nyíregyházáról, Záhonyból, Vácról, Székesfehérvárról és Sárospatakról is. Sokunknak nem voltak nagy tapasztalatai a terepi kutatások terén, de  voltak tapasztaltabb kutatók is, akik már önálló kutatásaikkal a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján is részt vettek.

Jártunk a Bomboj bányában Mádon, ahol volt szerencsém megsimogatni egy denevért. Az Aggteleki Nemzeti Park ornitológusa, Petrovics Zoltán társaságában kenu túrán vettünk részt a Bodrogon, ahol számos új madár- és növényfajjal ismerkedhettünk meg. Egy másik délelőtt felmásztunk a Nagy Kopaszra  -Tokaj-hegy- , ahol az Aggteleki Nemzeti Park botanikusa, Zsólyomi Tamás megmutatta hogyan lehet feltérképezni egy adott társulás növényvilágát. Később Osváth Rita, földrajz tanár kíséretében ellátogattunk a Ligetmajori bányába Erdőbényén. Itt kalapácsot ragadva kerestünk lenyomatokat a több millió éves  kőzetekben. Ellátogattunk Tolcsvára az Oremus birtokra, ahol Bacsó András, borász, valamint Csoma Hajnalka, mikrobiológus előadásában megtudtuk mi a különbség az öt és hat puttonyos aszú között, mi az a jégbor és milyen értékes egy penészes szőlőszem. Persze egy ilyen helyen nem maradhatott el a borkóstolás sem.

A mozgalmas délelőttöket nyugodtabb délutánok követték. Lelkes előadóink mindig naprakész információval tudtak szolgálni. Antal Zsuzsa előadásában meghallgathattuk, hogyan zajlanak az egyetemek közötti tudományos versenyek, dr. Takács András pszichológustól pedig megtudhattuk milyen veszélyei lehetnek a kutatói pályának. 

Vacsora után vicces vetítéseken vettünk részt, melyekből megtudhattuk mennyi élménnyel gazdagodhatunk, ha ezt a szakot választjuk később, vagy a tábortüzet körbeülve hallgattuk mentoraink kalandos történeteit.

Az utolsó napokban kisemlős csapdákat helyeztünk ki, hajókáztunk a Tiszán, valamint Juhász Lajos, szintén egyetemi professzor, jóvoltából egy teljes napot szenteltünk a madaraknak. A madárhálók kifeszítése után megfigyeltük hogyan zajlik egy gyűrűzés, közelről tanulmányozhattuk az elfogott egyedeket, ebéd után pedig meghallgattuk, hogy milyen fontos a hazai madaraink védelme.

A héten átélt élmények a természet ezerarcú gazdagsága a 103. zsoltár imáját idézték fel bennem. „Mely igen fölségesek a te műveid Uram.”

Végezetül szeretnék köszönetet mondani az isteni gondviselésnek, a szervezőknek, a mentoroknak, szüleimnek és hitoktatómnak, hiszen nélkülük nem vehettem volna részt ezen a táboron, nem gazdagodtam volna ennyi felejthetetlen élménnyel, nem ismerhettem volna meg ilyen jó embereket és nem szerezhettem volna ennyi új barátot.