A nyár végi szokatlan időpont kiválasztásának több oka volt: egyrészt elég zsúfolt volt a június (templombúcsú, pünkösd, évzáró Liturgia), másrészt az a nem titkolt szándék vezetett minket, hogy az elsőáldozásra készülő gyermekek nyáron megtapasztalják, hogy hittant nem csak az iskolában kell és lehet tanulni, hanem a parókián is, ahol az oktatások mellett ráérezhetnek arra is, hogy jó nekünk itt lenni. Ezért találkoztunk majdnem minden szombaton a parókián, ezért zarándokoltunk el Sajópálfalára a hittanos hálaadásra, ezért játszottunk sokat együtt ezen a nyáron. Hogy megérte-e várni augusztusig, majd elválik.

Az események ezután szokott módon folytak. Szombaton lelki és testi „takarítás”, azaz gyónás a gyermekek és szüleik részére majd templomdíszítés volt. Vasárnap pedig rádöbbentünk arra, hogyha viharba kerülünk életünk hajójában, akkor össze kell tartanunk, mint a tanítványoknak a bárkában. Láttuk azt is, hogy az apostolok bűneik miatt nem ismerték fel Jézust, ezért fontos a Bűnbánat Szentsége, hogy mindig lássuk életünkben Isten újlenyomatát. Végül megígértük, hogy gyakran fogjuk kérni, hogy Jézus ragadjon ki minket a habokból és egyesítsen Önmagával, ahogyan Péterrel tette. Az ígéretet tettek követték, eljött a várva-várt pillanat, mikor nyolc gyermek részesült először Krisztus Testében és Vérében. A Szent Liturgiát agapé, azaz szeretetlakoma zárta a templomkertben szokott módon.

Szokott módon? Természetes az, hogy Krisztussal egyesülhetünk? Szokott dolog az, hogy Isten egy szempillantás alatt megbocsátja több év alatt elkövetett kisebb-nagyobb bűneinket? EGYÁLTALÁN NEM! Ezért a helyes cím ez lett volna: CSODÁLATOS DOLGOK SZOKATLAN IDŐBEN.