Közös hittantábort szervezett a Máriapócsi Zarándokházba Jármi Zoltán atya Filkeházáról és Moldván Tibor atya Szikszóról. Kedvesen fogadtak bennünket a házigazdák, és aki először járt Pócson, az is otthon érezte magát. A család évében 16 családra osztották a szervezők a hegyközi 50, illetve a szikszói 31 gyereket, amely így 81 gyereket számlált. Kapin István kegyhelyigazgató ismertetése alapján elénk tárult a templom elmúlt 300 éve. Száz évet kellett várni, hogy a ma látható torony-pár elkészüljön, ahová a bátor gyerekek fel is mehettek. A Bazilita Múzeumot is megtekintettük.

            Szent Liturgiát végeztünk a bazilikában két alkalommal is, amely egyikén Mosolygó Tibor atya mondta a szentbeszédet, aki elmélkedéseket is vezetett. Az éjszakai bátorságpróbát mindenki nagyon várta, melyet a máriapócsi tó mellett lévő erdőben teljesítettek a hittanosok.

            A nyírbátori Minorita templomban kedvesen fogadott bennünket a helyi plébános. A Báthory várkastély érdekessége után másodszor is a Sárkány fürdőbe igyekeztünk. Az esti záró tábortűznél megkereshettük egymás között az őrangyalunkat, majd kiderült, hogy melyik család volt a legügyesebb. Mindenki kapott tábori pólót, csokit, tortát, dinnyét és a legügyesebbek még egyéb ajándékokat is.

            A táborunk végén hálát adtunk, hogy itt lehettünk. Letérdelve köszöntünk el a Szűzanyától énekekkel, kérve áldását és segítségét. Zoli atya bíztatott bennünket, hogy bátran kérjük az ő pártfogását. Kívánom, hogy legyen Máriapócs kegyhelye egy központ minden táborozó emlékében és életében. Köszönjük nektek Zoli atya és Tibi atya!

Szemánné Balla Mariann

2011. július 10-én, 31 gyermekkel és 8 felnőtt kísérővel indultunk Szikszóról, Kelet-Magyarország neves búcsújáróhelyére, Máriapócsra. Ebben a hittan táborban 5 felejthetetlen napot töltöttünk el.

A Lelkigyakorlatos és Zarándokházban együtt táboroztunk a hollóházi és a filkeházi görög katolikus fiatalokkal és parókusukkal Jármi Zoltán atyával, így kis hittanos csapatunk már közel 100 főre emelkedett. A két tábor hamar összebarátkozott a játékos programok során és vidám, oldott hangulatban gyorsan teltek a napok. Nagy sikere volt a sport olimpiának, ahol a csapatok sorverseny, foci kupa, floor ball bajnokság, képkereső verseny és memória játék során mérhették össze tudásukat. A kisebbek számára természetesen a nyírbátori strandfürdő okozta a legnagyobb örömet. A játékok, és az elme pallérozása mellett fontos szerepet kapott a lélek ápolása, a rövid bibliai történetek alatt, a kicsik és mi nagyok is sokat tanulhattunk.

Számomra meghatározó erejű volt ez a néhány nap, több szempontból is. A hely szellemisége felidézte gyermekkori máriapócsi zarándok emlékeimet, melyeket jó volt újra átélni. Most először vettem részt hittantáborban úgy, hogy nem táborozó, hanem nevelő voltam. Óvodapedagógusként izgalmas feladat volt ennyi gyermekkel és ilyen vegyes korosztállyal egyszerre együtt játszani ugyanazt a játékot. Felemelő érzés volt látni annyi csillogó szempárt, osztozni örömükben, kacajukban egy-egy verseny alatt. Pedagógusként tanultam is, hogy hogyan lehet akár 100 fiatallal együtt, igazi érékeket alapul véve, játszva-tanulni, nevelve-szórakozni.

Számomra ez az 5 nap sokkal többet jelentett, mint egy tábor, mert nemcsak szép emlékkel, élményekkel, igaz értékekkel gazdagodtam, új emberekkel ismerhettem meg, hanem átélhettem azt az őszinte és önzetlen szeretetet, ami a zarándokházban dolgozó és a táborozó gyermekeket vezető atyákat mozgatja.

Hálás köszönet érte!                                                               Kovács Kriszta óvodapedagógus

FÉNYKÉPEK