Nem mondhatnám, hogy ma olyan sokat találkozunk ezzel a két fogalommal. Ha napi életünkre gondolunk, szinte alig halljuk, hogy „bízz” ebben vagy abban, helyette inkább az a divatos, hogy „csak önmagaddal törődj”, és „ne érdekeljen senki és semmi más”. Amikor bekapcsoljuk a televíziót, ugye milyen nyugalmat látunk benne? A minél szabadabb, liberálisabb életmódot sugárzó erőszakos filmek és a híradások állandó háborúkról, balesetekről, természeti katasztrófákról, ugye mennyire erősítik nyugalmunkat? Hát egyáltalán nem! Pedig kedves Testvérek, a nyugalom és a bizalom nem csak a keresztény vallás, hanem az egész világ, az emberi lét szép, jó, megőrizendő biztos alapja kellene, hogy legyen.

Mi a keresztény bizalom és nyugalom alapja? Talán meglepő, ha azt mondom, hogy a Teremtő Isten, az Atya nyugalma és bizalma! A mi Istenünk nyugalmas Isten, és nem olyan, minta mitológiák harcias, szekereken dübörgő, hatalmas mulatságokon résztvevő főisten a többi kis istennel szemben. Amikor a világ teremtődött, az Isten Lelke, a nyugalom Lelke lebegett a vizek felett, a teremtés mindent megfontoltan, hatalmas mérnöki pontossággal történt, és lett a káoszból kozmosz, a rendezetlenségből az egyedül Istenre mutató rendezettség! Az Isten a hetedik nap megpihent, a zsidóságnál a szombat, és már nálunk a vasárnap a nyugalomnak, a teremtésre való emlékezésnek a napja is! De jó lenne, ha legalább vasárnap tudna nyugodt lenni minden ember, minden család!

És itt áll szemeink előtt az Isten bizalma. Mindent az emberre bízott, hogy gondozza és ápolja azt, hogy a végső célja, az Isten felé visszavezesse az egész teremtést. A Pünkösdkor kiáradó Szent Lélek a bizalom Lelke is, aki által mindig az Atyához fordulhatunk, ha letérünk a Fiú, Jézus Krisztus által számunkra megjelölt útról. Hát ilyen nyugodt és bizakodó a mi Istenünk!

És az evangéliumi rész is erre akar rámutatni: ha a Teremtő Isten nyugodt és bízik benned, ha még a mezei virágokat vagy a verebeket is számon tartja, akkor hogyne gondoskodna Rólad ember, aki a teremtés koronája vagy, aki sokkal többet érsz a növényeknél és az állatoknál, aki képes vagy az Isten útján tartani az egész teremtett világot. Ezért ne aggódj a holnapon, hogy mit egyél – igyál, vagy mibe öltözz, mert az Isten, aki értelmet és célt adott mindennek a világon, úgy értelmet és célt adott a Te életednek is, és semmilyen körülmények között nem akar magadra hagyni Téged! Csak Te hagyhatod magára az Istent, csak Te teheted céltalanná, értelmetlenné az életedet! Mert ilyen minden bűn: az értelmest megpróbálja értelmetlenné, a céltudatosat megpróbálja céltalanná tenni. És a bűn elleni harcban hatásos ellenszer a nyugalom és a bizalom Istenben, amint a történelem ezt bizonyította: nem véletlen, hogy a tökéletességre törekvők ezrei, az életüket teljesen Istennek átadó szerzetesek sokasága is a nyugalomra és bizalomra törekednek nem csak Isten, hanem az egész teremtés iránt, egészen a szerzetesség kezdetétől, a IV. századi szilárd alapoktól máig, a XXI. századig.

Az Isten iránti bizalom és nyugalom szüli meg a bizalmat önmagam és a másik irányába is, a nyugalom, melyet Istenből kiáradni látunk, ez teremti meg a nyugalmat önmagam és a másik ember felé is. Ezért a mi feladatunk, hogy mi, akik nyugodt, bizalomteli életre törekszünk, először Isten iránti bizalomban és nyugalomban erősödjünk meg, hogy ebből táplálkozzon még jobban az egész világ, minden ember iránti bizalmunk és nyugalmunk.