És Keresztelő Szent János volt az, aki a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét. De ki is volt  ő akinek a születését ma ünnepeljük, akinek történetét csak egyedül Lukács evangélista jegyezte le. Csak nála találjuk meg születésének történetét, az angyali hírnököt, az apa megnémulását, Mária és Erzsébet találkozását, és a Keresztelő első megnyilvánulásait. Kiemelkedő személyiség, akit már kortársai is tiszteltek és a többi ószövetségi prófétával ellentétben, meghallgattak és követték iránymutatásait. Keresztelési, megtérésre buzdító alakjában semmi sem emlékeztetett a korabeli álmessiásokra, akik becsapták és félrevezették a népet.

Olyan ember volt, aki nem tett csodákat, nem varázsolt, hanem egyszerűen kivonult a pusztába, egyszerűen élt, öltözködött és táplálkozott, és közben hirdette a megtérést a bűnbánat fontosságát. Mégis ez az egyszerűség sokakat vonzott, sokan mentek ki a pusztába, vették a fáradságot, csak azért, hogy lássák és hallják őt, mert sokan voltak kiéhezve valami újra, sokan vágytak már egy olyan emberre, aki segít abban, hogy az ember újra Istenhez találjon.   Keresztelő Szent János pedig erről beszélt, hogy elkezdődik az új korszak, az ember találkozhat Istennel, az Isten maga jön közénk.

Ő ezért jött, hogy ezt hirdesse az embereknek, ő nem más, mint az előhírnök, aki azért jött, hogy elkészítse az Isten világba lépésének, megjelenésének az útját, azért jött, hogy felkészítse az embereket, akik már elfáradtak, belefáradtak, az istenre való várakozásukba.  János, azért jött, hogy felrázza az emberiséget, és felkészítse a szíveket az Isten befogadására. Ezért egy nagyon kemény programot hirdetett meg, a bűnbánatnak, a megtérésnek a programját. Ezzel nem elriasztani akarta az embereket, hanem azt akarta, hogy mindenki reálisan lásson. Sok hamis próféta volt és van ma is, akik tetszetős embernek tetsző dolgokat mondanak, akik a kereszténységet, a krisztusi életet és a Krisztust követést elbagatellizálják, így az egész kereszténység komolytalanságnak tűnhet, és az isteni törvények csak felesleges dolgok, amelyek épp nem megkönnyíteni, hanem megnehezíteni akarják az ember életét, és ezzel megtévesztik az egész emberiséget. János is félre is vezethette volna őket, a bűnbánat helyett sokkal tetszetősebb dolgokat is mondhatott volna, de az embereknek nem erre van szüksége, ők az Istent várják, és aki az Istenhez akar tartozni, annak igen is meg kell újítani és változtatni az életét. János félrevezethette volna az embereket, ideig-óráig tündökölhetett volna a múlandó dicsfényben, mint egy mai sztár, akiket néhány nap múlva elfelejtenek, de az ő feladata a felkészítés az útkészítés volt. Félrevezethette, becsaphatta volna az embereket hamis ígéretekkel, és amikor forróvá vált a talaj lába alatt, amikor szembekerült a királlyal, menthette volna az életét, visszavonulhatott volna, miután Jézus elkezdte nyilvános működését, de a prófétának nem ez a feladata, ő azért jött, hogy előkövet legyen, de nemcsak a csodálatos születésben, a meddő méh, mely gyermeket szült, hanem a halálban is. Az előkövetre ugyan az, az erőszakos halál várt, mint az Isten fiára, mert ahogy az embernek nem kell a prófétai igazság, úgy nem kell az isteni igazság, nem kell az isteni szeretet és megbocsátás sem.

A Keresztelő a nép minden tagját és osztályát, még vezető köreit is, kivétel nélkül megtérésre szólította föl. Nem tett különbséget vezető és beosztott, szegény és gazdag között, hiszen Isten előtt minden ember egyenlő. A bűnbánat tartása az, amely képessé tesz engem arra, hogy az Istennel találkozzam, ez volt az ő programja, amely nem csak az akkori embernek szólt, hanem ez egy időtlen program, amely segíthet minket az Istennel való találkozásban. És eljött Jézus, és ahogy Keresztelő tanúságot tesz Krisztusról, úgy tesz tanúságot Krisztus is róla. Hallgatóitól kérdezi, hogy miért mentetek ki a pusztába, hogy szép ruhába öltözött embert lássatok, vagy széltől lengetett nádat, egy langyos szélkakas-ember, aki az emberek szája íze szerint beszél? Miért mentetek ki, kérdezi Jézus, hogy prófétát lássatok, egy embert, aki az Istentől jött, aki az Istenről beszél, mert az emberiség ki van éhezve az Isten  után, és ezért küldött Isten prófétákat hozzánk, hogy felkészítsen minket az Isten befogadására, és Keresztelő János. volt az utolsó próféta, aki mint közvetlen út-készítő, egészen a kezdődő Isten ország küszöbéig vezetett minket.

Ma az ő születésére emlékezünk, egy korszaknak az ószövetségnek, a felkészülésnek a lezárására, és az új kezdetre a beteljesülésre. Legyen ez a nap, ez a születésnap egy új kezdet a mi életünkben is, hiszen a vágy az Isten után mindanyuinkban ott munkál, és el kell kezdeni a hozzá való közeledést, mert eljött az Isten országának ideje.