A dalok eljuttatták hozzánk a sokak által mellőzött egzisztenciális kérdést „ki mondja meg, hol a helyem …”. Szóltak a „szeretet koldusairól” épp úgy, mint az őszinte, tiszta szerelemről, s táplálták a reményt, hogy előbb-utóbb a „kőfalak leomlanak”. – Bárcsak hasonló tartalmú dalokat hallgatnának a mai fiatalok!

Fecó, mert a művész úr megszólításra a nemzet valóban nagy művészeire gondolva magát  méltatlannak tartja,  így nyilatkozik arról, hogy miért maradt ő fenn a magyar könnyűzenei életben negyven éven keresztül:

„A túlélésem egyik titka az, hogy azon kevesek közé tartozom, akik…  a saját dalaikat egy szál zongorakísérettel bárhol bármikor elő tudják adni. Évszakok című műsorommal évek óta járom az országot, s a hangosítók mindig csodálkoznak, hogy nem CD-ről játszom, hanem élőben. Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amely számára a zene legszebb hagyománya, adománya és öröme, hogy az ember felmegy a színpadra és ott egyszeri, megismételhetetlen produkciót nyújthat.”

A telt házas program teljes bevételét templomunk fűtésének korszerűsítésére fordítjuk. Ezúton is köszönjük az előadónak, s minden részt vevőnek a támogatását.