Excellenciás Püspök Urak,
Kedves Atanáz, Miskolci Exarcha,
Az ünnepi Liturgia kedves Részvevői!

Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy jelen lehetek ezen a Magyar Egyház szempontjából ünnepi és történelmi alkalmon, pár nappal azelőtt, hogy elhagyom Magyarországot, mivel ezután XVI. Benedek pápa hívására Szlovéniában és Koszovóban leszek a küldötte.

Ahogy hallottátok a pápai bulla és a Keleti Egyházak Kongregációja dekrétumának a szövegét, a Miskolci Exarchátusban ezzel a gesztussal kívánja a Szentatya jobbá tenni a magyar görögkatolikus hívek lelki és pásztori gondozását. A Szentatya annak érdekében, hogy ezt a szent elhatározást megvalósítsa, a Miskolci Exarchátus nyájának pásztorául közületek választott valakit, Orosz Atanázt, akit emberi, szellemi és lelki képességeiről ismernek, aki olyasvalaki, aki a „sentire cum Ecclesia”, vagyis az Egyházzal való együtt érző képességével tűnik ki.

Kedves Atanáz, Önt Orosznak hívják, de meg vagyok arról győződve, hogy lelkében Ön magyar, és mindig az is marad. Azt kívánja Öntől új püspöki feladata, hogy gondoskodnia kell a bizánci rítusú Egyház egy részéről, amely a magyar hagyományok szerint növekedett és szilárdult meg. Nagyon szépek a keleti egyházak hagyományai, a Magyar Görögkatolikus Egyház nyelve és hagyományai, ezeket meg kell őrizni, nagyra kell tartani és előnyben kell részesíteni. Ezért fordul Önhöz a Szentatya a kinevező bullában így: „szeretett fiunk, bölcsen fontold meg, hogy a püspöki szolgálat kötelezettségét, melyet elvállalsz, és a lelkipásztori szolgálatot nem lehet méltóképpen ellátni a bölcsesség, az értelem, a jótanács és a Szentlélek más ajándékai nélkül, melyek segítségével gazdag terményeket fogsz gyűjteni, hogy a lelkeket a Mennyek Országa felé vezethesd.”

Szívből egyesülve a Szentatya jókívánságával fejezem ki e történelmi Liturgia iránt érzett örömömet neves jókívánságotok szavaival: „Éljen soká, számos boldog éven át!”