A feltámadási körmeneten a sírhoz siető kenethozó asszonyokat jelképezzük akik siertve mentek, s balzsamot vittek magukkal. Hová ez a nagy sietség? A hosszú és eredményes böjt után szinte már se éjjelünk se nappalunk. De esténk semmiképp. Mintha kimaradna ez az este. Megszűnik a sötétség, mert feltámadt Krisztus és világossággal árasztotta el a világot.

Másnap a Szent Lliturgián, a hagyományaink szerint több nyelven felolvasott evangélium így kezdődik: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél." (Jn 1,1-2) Mintha az egész Bibliát előről olvasnánk, hisz ott is így van: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet." (Ter 1,1). Isten életet lehel a világba, rendet teremt a káoszba. Életet ad a megholtaknak, rendre utasítja az ellenséget.

„Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott!" – hangzik fel minden bizánci, keleti rítusú templomban az ének, számos alkalommal: Húsvét éjszakáján, az azt követő fényes héten, és végig a húsvéti időben. Sőt, nemcsak az énekekben, de 40 napon át így köszöntik egymást a görögkatolikus hívek. Kitörő örömmel zengi a győzelem, diadalittas kiáltását, az egész látható és láthatatlan világ, mert feltámadt Krisztus az örökkétartó vigasság. Ez a hitünk alapját és összefoglalását tartalmazó tény, sok mondanivalóval szolgál.

Föltámadt! – ami azt jelenti, hogy beteljesedett. Amit a próféták megjövendöltek, amire annyiszor felhívta Jézus az ő követői figyelmét, amit a kereszten a legnagyobb szenvedések közt elrebegett, most tetőfokára hágott. Üres a sír, nem találják hová tették őt.

Legyőzte halállal a halált! Ahhoz, hogy ide eljusson, életét kellett adnia: „értünk emberekért és a mi üdvösségünkért." Sokszor vagyunk úgy, hogy kiváncsian várjuk valaminek a végét, erdményét. Ugyanakkor elfeledkezünk annak előzményeiről. Talán örülünk is mások sikerének, de az előtte lévő fáradozást, munkát, szenvedést és vesződést nem tarjuk számon, csak a jéghegy csúcsát akarjuk látni. Itt viszont még ennél is több van. Krisztus győzelme a mi győzelmünk is. Viszont résztvenni a munkában nem igen akarunk. Pedig az ő szenvedése, a mi bűneink súlya alatt vált nehézzé.

S a végleges eredmény, amire áhitoztunk? A sírban lévőknek életet ajándékozott! Nemcsak azokról, az alvilág sötétségében letartott ószövetségi igazakról van szó, akiket Krisztus pokolraszállásakor megszabadított a fogvatartás bilincseitől, hanem a mi életünkről. A bűn halálthozó láncait leverve, nekünk is életet nyert. Hogy adhat életet, ha mi még nem haltunk meg? Élve eltemetkezünk, hogy újra életre kelljünk? A nagyböjt folyamán meghaltunk a bűnnek. Eltemettük gyarlóságainkat, megszabadultunk felhalmozott rosszaságainktól, hibáinktól s most Vele együtt életre kelünk. Már itt a földön megtapasztaljuk milyen lesz a nagy találkozás, amikor ez az ajándék tisztán érthetővé válik. A húsvéti Pászka valóban átmenetté válik a halából az életre. A bűnből a kegyelem állapotába.

Ezt ünnepljük Húsvétkor. A megígért győzelmet. S várjuk a hervadthatatlan koszorút, amely ma még tövisekkel tűzdelt, akkor valóságos dicsfénnyel díszített koronává zöldül és kivirágzik. Elég volt már a botorkálásból, legyen vége a gonosz hatalmának. Jogos tehát a türelmetlenségünk. Várva vártuk ezt a napot.

Siessünk hát és adjuk hírül a világnak: Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt!

Áldott Húsvétot mindenkinek!