Sokáig én sem tudtam. Amikor megkóstoltam, ízlett, amikor magyarázatot is hallottam róla, megszerettem.

Ez egy böjti eledel, inkább azt mondanám: böjtös desszert. Finomat eszünk a hosszú bűnbánati időszak elején, elővételezzük „későbbi örömünk édességét”.

Mitől olyan jóízű?

Természetesen az összetevőktől és a készítés technikájától sok függ. Ha nincs eléggé megmosva a búza, elronthatja az egészet. Nagyon el kell találni, meddig főzzük, mert keményen sem, szétázottan sem esik jól. Ehhez az alaphoz azután a legkülönbözőbb szárított vagy aszalt gyümölcsök apríthatók. Kézenfekvő a dió, mazsola és a szilva, de manapság sok más termés kapható.

És itt gyorsan meg is állok!

Igazán finom ugyanis attól lesz a kolyba, hogy már nyáron gondolunk rá! Azért szedjük-szárítjuk-aszaljuk kertünk legjavát, hogy a böjt kezdetén összehordjuk. Közösségi programnak sem utolsó, hiszen órákat vesz igénybe, míg vagdossuk a diót, almát, barackot. Minél többünk ajándéka, s munkája, annál finomabbnak érezzük…

Van jó tanácsom is: a mézet minél később (a szenteléshez közeli időpontban) öntsük hozzá, ugyanis –ha sokáig áll- a búza megkeményedhet, a gyümölcs levet engedhet tőle.

Mi fagyitölcsérben szoktuk szétosztani. Ez praktikus, ugyancsak növényi alapú, a kolybával együtt elfogyasztható.

Idén is váljon testi-lelki javunkra!