Napokon keresztül az időjárás-jelentést fürkésztük, hogy vajon az eső nem húzza-e keresztül a terveinket.  A kisfiam legjobban azon izgult, hogy kivel és mit lehet majd játszani, a kislányomnak viszont konkrét félelmei voltak: „Mi történik majd, ha a sorversenyben összetörik a tojás, vagy nem lesz érthető a feladat?” Mi felnőttek ezen jót derülhetünk, hogy bár sose’ lenne nagyobb problémánk, mint ez, de igen is nagy dolgok ezek, hogy melyik gyerekcsapat nyeri majd a sorversenyt, a kötélhúzást és a többi izgalmas feladatot, amelyekkel a szervezők készültek. A gyerekek még szülői segítséget is igénybe vettek a nagy küzdelem hevében, de „minden jó, ha jó a vége” alapon nálunk mindenki nyert.

Agyagozás, pingpong, foci, tollaslabda. Mindezek csak ízelítők, amelyek színesebbé tették a napunkat. Rendezvényünk egyik színfoltja a helybéli Árok zenekar volt, amely ízes népzenét biztosított nekünk.

Az egyik fiatal testvérünk remek táncházi hangulatot varázsolt a parókia melletti füves területen, ahol aztán először karikában táncoltunk, majd a bátrabbak bizony párosan is járták a szép magyar csárdást.

Mindezek közben az üstben főtt a finom sertéspörkölt, amely elkészültével további kellemes élményt jelentett a vidám és igazán elfáradt közösségnek.

Szombaton olyan szép napot tölthettünk együtt egyházközösségünk tagjaival a júniusban még víz alatt levő templomkertben, ami hosszú időre feltöltött minket szeretettel és kellemes emlékekkel. Legyen hála az Istennek az így megmutatkozott szeretetéért!

Harcsáné Zsemkó Csilla