„Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok,

sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?

Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek

– mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?” (Mt 6, 25-26)

Miért félünk? Miért érezzük annak a nyomását, hogy felelőtlenek vagyunk, ha nem foglalkoztatnak minket állandóan a mindennapi gondok? Miért nem tölt el minket a nyugton maradás békéje? – Persze meg vannak rá a válaszaink: a világ bizonyos fele nem engedteti meg a pihenés áldását, mert fejünkben kicserélte a lustaság nyomasztó gondolatával és a haszontalanság érzésével.

A tétlenség: bűn – sugallják tudatalattinkba, s már éjszaka nem tudsz aludni, mert azon jár a fejed, mit kellett volna és hogyan, vagy másképp csinálni, mi miért alakult így. Ha leülsz, mert tested össze akarja szedni magát, nyugtalanság fog el, hogy más épp most nem ül le, hogy lehetsz ennyire önző. Vedd ki a részed ebből is, abból is különben egy mihaszna embernek számítasz. Pörgesd fel magad, légy akcióban, mert ha nem, a többiek lehagynak, nem leszel „számos”, sem a rendszer jó tagja. Vajon ezt érezhette Márta is a többi zsidó asszonnyal szemben Lázár házában?

Hogyan csöpögtette ezt belénk a világ „nyomása” ilyen észrevétlenül? Ha nem is tudatosan, mégis megsejthetjük: a szükségletek és igények eltávolodásával. Az ember alapvető szükségletei: az evés, ivás, egészség, védelem, pihenés… A világ ezeket kihasználva és fölfújva igényszintünket a szükségestől a csillagos égig is emelné, attól függően - ki mennyire marad józan.

Mert lehet enni levest tyúkból, sültet, pörköltet sertésből (nagyszüleink gyermekkorukban még a cukrot is alig ismerték!), de manapság a gasztronómiai különlegességek sokasága csábít minket – arról nem is beszélve mennyi időt vesz el azok elkészítése. A gyógyszerek töméntelen és kiismerhetetlen sokaságával a szükséges gyógynövények használata irtódik ki az emberiségből. Míg régen az eső, a természet viszontagságai elől menekülve védelmeztük magunkat, ma embertársainktól. – De talán még jobban a megszerzett vagyonunkat. S a pihenés? Józan dolog-e, hogy egész évben hajtunk egy-két hét nyári pihenőnapért? Illetve a mindennapok pihenése csak az esti, „megengedhető” alvásból áll?

Vedd számba, hol tartasz te most? Ha magasak az igényeid (melyeket hidd el, beléd csöpögtettek), akkor hajtani fogsz azok eléréséért. Ha nem elég a szükségleteidet alapszinten, vagy alapszinthez közel kielégíteni, annak meg lesz az ára. Gondolkozz, tervezz, aggódj még többet – de nagyon ritkán fogod megtapasztalni, hogy a mennyei Atya táplál téged.

Kérlek titeket, vigyázzatok magatokra!

(Ez az írás nem azoknak szól, akik valóban a tespedtségbe fulladnak, hanem inkább a mókuskerék megszállottjainak.)