A gyerekek életében hosszú felkészülési vezetett az ünnepélyes szertartásig. Hitünk igazságainak, hitvallásunk megismerése mellett, a lelki és értelmi érettség megszerzése is elégedhetetlen.

Pünkösd vasárnapján a rakacai templom ünnepi díszbe öltözött. A padsorok végén magas, vékony fácskák álltak, köztük szülők, gyerekek ünneplőben, izgatottan. A prédikációban Makkai László cigánypasztorációért felelős helynök atya segített megfogalmazni és kézzel foghatóvá tenni, hogy mi is az, amire vártunk. Egy bábot hozott. Önmagában, egyedül a bábok nem mozognak, tehetetlenek. Szükségük van egy kézre, ami életre kelti őket, ami belülről mozgatja őket, és akkor megelevenednek, és csodás dolgokra képesek. Sok-sok gyermeket tudnak jó kedvre deríteni.

A Mennyei Atya is így küldte el számunkra a Szentlelket, hiszen érezhetően szükségünk van egy kézre, ami lenyúl hozzánk, ami megmozgat, ami néha felráz, ami megsimogat, ami irányt mutat, hogyan lehet keresztényként élni a világban.

A prédikációban hallott szemléletes példa segített megérteni Pünkösd ünnepének lényegét különösképpen annak a négy gyereknek, akik ezen a napon járultak először szentáldozáshoz.

Múcsonyban az idén nyolc kis hittanos készült az ünnepi eseményre.

Egerben hatan járultak először szentáldozáshoz.

A Jó Isten éltesse őket és küldje le rájuk éltető Szentlelkét!

KÉPEK