A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, Miskolctól negyvenkét kilométerre fekvő kicsi, alig háromszáz fős falu műemlék jellegű görögkatolikus temploma 1816-ra készült el, késő barokk stílusban. A huszadik század elején a templom belseje gyökeresen átalakult. A falak festményei, a szószék és az ikonosztázion is ekkor készült. Utoljára a kilencvenes években történtek kisebb felújítási munkák.

Pünkösd vasárnapján bicentenáriumi ünnepre gyűltek a település dombján magasodó templomba nemcsak a gadnaiak, hanem a környékbeli hívek, és a faluból messze földre elszármazottak is. Bodnár Dániel, a parókia lelkipásztora szavaival:„mindazok, akiknek szívük Gadnához kötődik.”

Kétszázadszorra hangzottak fel a templom falai közt a pünkösdi énekek, köztük az ikosz fohásza: „Gyors és biztos vigasztalást adj a te szolgáidnak, Jézusom, midőn lelkünk elcsügged! Ne hagyd el szolgáidat a szorongattatásban, s ne távozz szívünkből a viszontagságok között, hanem siess mindenkor segítségünkre!” A mai ünnep ennek a fohásznak, az őseik hitét buzgón megtartó hívek tanúságtétele.

Annak a közösségnek a tanúságtétele, amely, más kistérségi településhez hasonlóan a hétköznapokban súlyos nehézségekkel találja szembe magát, mégis kitart apáinak hite és hagyománya mellett. A szívét ünneplőbe öltöztetve ad hálát az elmúlt évekért, melyekre örömmel néz vissza. Az idősebbek büszkeséggel tekintenek az ünnepi Szent Liturgiát vezető Pacsai János és a vele együtt szolgáló Polyák Imre és Polyák Péter atyákra, hiszen az ő gyökereik is ide vezetnek. A következő nemzedékeknek ezekből az emlékekből kell meríteniük és kérni Isten segítségét a megmaradáshoz és növekedéshez. Egy falubeli idős néni mondata minden kifejez: „Nekünk van a legszebb templomunk a világon.”

Orosz Atanáz püspök atya ünnepi beszédében a fent idézett fohász időszerűségét emelte ki, különösen most a második centenárium ünnepén, az irgalmasság szent évében. „Végszükségünkben magát Jézust kérjük, aki az Atyától kér Vigasztalót számunkra. … Isten mindannyiunkat meghív, hogy Őt úgy imádjuk, mint Jézus Krisztus Atyját, aki irgalommal közeledik a bűnös emberhez és megvigasztal minden szenvedőt. … Az elhagyatottság, a tehetetlenség tapasztalata arra jó, hogy „ne magunkban bízzunk, hanem Istenben.” – biztatta a jelenlévőket a főpásztor.

Az egyházközség jubileuma a hívek öröme, a hívek ünnepe az egyházközség örvendezése is. A jeles alkalommal két házaspárt is köszöntöttek, akik ebben a templomban ötven évvel ezelőtt kötötték össze életüket és ma is oszlopos tagjai a közösségnek. „Ötven évvel ezelőtt, amikor még minden hétre jutott egy házasságkötés. Az ő hűségük és kitartásuk valóban mindannyiunk számára példa lehet.”- mondta Dániel atya.

A múlt képeiből kiállítás is készült a parókián. A kiállítás képei, a falu és a templom története az alábbi honlapon részletesebben megtekinthető: http://www.200evesgadna.hu

AZ ÜNNEP KÉPEKBEN