10. zsoltár

Az Úrban bízom, hogyan mondhatjátok lelkemnek:

költözz a hegyekbe, mint egy kismadár?

Mert íme, a bűnösök már kifeszítették az íjat,

elkészítették nyilaikat a tegezben,

hogy lelőjék a homályban az igaz szívűeket.

Mert amiket te építettél, azt ők elbontották,

az igaz pedig mit tegyen?

Az Úr az ő szent templomában van,

Úr ő, trónusa a mennyben,

szemei a nyomorultra néznek,

s pillantása vizsgálja az emberek fiait.

Az Úr megvizsgálja az igazat és az istentelent,

aki pedig a gonoszságot szereti,

saját lelkét gyűlöli.

A bűnösökre hálókat hullat,

tűz és kénkő és szélvihar legyen osztályrészük!

Mert az Úr igaz, szereti az igazságot,

és az ő orcája az őszinteségre néz.

II.

11. zsoltár

Ments meg engem, Uram, mert elfogyott a szent,

alig van már igazság az emberek fiai között!

Mindenki hívságokat szólt felebarátjának,

álnok szívükből szólt ajkuk, szívükben gonoszat forraltak.

Némítson el Isten minden álnok ajkat és kérkedő nyelvet,

kik azt mondják: nyelvünkkel nagyra vagyunk,

ajkunkkal mi rendelkezünk, ugyan ki úr még fölöttünk?

„A szegények nyomorúsága és a szűkölködők sóhajtása miatt

most fölkelek – mondja az Úr –,

üdvös szabadulást viszek néki, és nyíltan szólok benne.”

Az Úr igéi tiszta beszédek:

tűzzel próbált, salaktalan, hétszer megtisztított ezüst.

Te, Uram, őrizz és óvj meg bennünket

e nemzedéktől és mindörökké!

Körös-körül istentelenek járkálnak,

de te saját fenséged szerint gondoskodtál az emberek fiairól.

12. zsoltár

Uram, meddig feledkezel meg rólam teljesen?

Meddig fordítod el tőlem orcádat?

Meddig viaskodjam lelkem gondolataival,

meddig bánkódjam szívemben éjjel-nappal?

Meddig emelkedik fölém ellenségem?

Tekints reám és hallgass meg engem, Uram, Istenem!

Világosítsd meg szemeimet, nehogy halálos álomba merüljek,

nehogy valaha azt mondja ellenségem:

diadalt arattam rajta!

Mert akik szorongatnak engem, örvendeznének, ha meginognék,

de én a te irgalmadban reménykedem,

szívem örül a te üdvözítésednek.

Énekelek az Úrnak, az én jótevőmnek,

és zsoltárt zengek a fölséges Úr nevének.

13. zsoltár

Így szólt szívében az esztelen: „Nincs Isten!”.

Megromlottak és utálatos dolgokat műveltek,

nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.

Letekintett az Úr a mennyből az emberek fiaira,

hogy lássa, van-e még értelmes és Istent kereső.

Mindnyájan elhajlottak, egyaránt haszontalanok lettek,

nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem.

Vajon nem térnek észhez mind, akik gonoszságot művelnek,

azok, akik eszik népemet, mint egy falat kenyeret?

Az Urat nem hívták segítségül.

Ott remegtek félelemmel, hol nem volt rettenet.

Mert az Úr az igaz nemzedékkel van.

A szegény szándékát megszégyenítettétek,

az ő reménysége azonban az Úr.

Ki adja meg Sionból Izraelnek a szabadulást?

Mikor az Úr visszahozza népét a fogságból,

örvendezni fog Jákob, és vigad Izrael.

III.

14. zsoltár

Uram! Ki tartózkodhat a te sátradban?

Ki sátorozhat szent hegyeden?

Aki szeplőtelenül jár, és igazságot cselekszik,

aki igazat szól szívében.

Aki nem csalt álnokul nyelvével,

és felebarátjának nem tett rosszat,

de gyalázkodást sem fogadott el a hozzá közelállók ellen;

ki semmibe sem nézi a gonosztevőt,

de dicsőíti azokat, akik az Urat félik.

Aki felebarátjának tett esküjét nem szegi meg,

pénzét uzsorára nem adja,

és ártatlanok ellen megvesztegetést nem fogad el.

Aki így cselekszik, nem rendül meg sohasem.

15. zsoltár

Őrizz meg engem, Uram, mert benned bíztam!

Így szóltam az Úrhoz: Uram vagy te,

mert javaimra nem szorulsz rá.

A szentekkel, kik az ő földjén vannak,

csodákat művelt az Úr, minden jóakarata bennük van.

Számtalan sok gyöngeségük lett,

azután viszont hátrafelé siettek.

Nem csatlakozom véres gyülekezetükhöz,

sem nevüket nem veszem ajkamra.

Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze,

te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.

A mérőkötél számomra nagyszerű helyre esett,

mert kiváló örökség jutott nekem.

Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem,

még éjjel is erre intenek veséim.

Szemem előtt az Úr mindenkor,

mert jobbomon van, hogy ne ingadozzam.

Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem,

sőt testem is reményben fog lakozni,

mert lelkemet nem hagyod az alvilágnak,

és nem engeded, hogy a te szented romlást lásson.

Megismertetted velem az élet útjait,

színed előtt örömmel töltesz el,

jobbodon a gyönyörűség mindörökké.