Bár az idő rendkívül rövid volt, (augusztus 13-16.) igyekeztünk tartalmas és vidám programmal ünnepelni az évfordulót.

Péntek délelőtt a város néhány nevezetes pontját kerestük fel a malomfalviakkal. Koszorút, virágot tettek a kapcsolatot kezdetektől ápoló, de sajnos, immár elhunyt személyiségek sírjára. Lélekben újra együtt voltunk velük.

Délután Tokajban sétáltunk a belvárosban és megcsodáltuk a Tisza-Bodrog találkozását a hídról. A bátrabbak a kilátóba is fölmentek, megérte a fáradságot. Megnéztük a hegyet „alulról” is: Tarcalon a Kovács-pincében borkóstolós vacsora mellett szívből szólt a nóta, zengett a pince a szép székely s magyar daloktól.

Vidékünk világhírű nevezetessége, a tapolcai barlangfürdő várta a társaságot szombat délelőtt.

Ebéd a Pokol Csárdában volt, utána a diósgyőri várba látogattunk. Volt, aki ekkor szakított kis időt a régi családi kapcsolatok ápolására.  

Este a sportpályán nagy találkozós vacsorát szerveztünk. Erre mindenkit vártunk, aki szeretett volna találkozni a régi ismerősökkel, vagy éppen új barátságokat akart kötni. Hála Istennek, sokan jöttek el, és bizonyára jól érezték magukat, hiszen éjfél volt, mire kiürült a pálya.

Vasárnap reggel a római katolikus templom miséjére mentünk. Mivel a malomfalvi Daniel Ernő atya is itt volt, ő végezte a szent misét. Ennek keretében Ernő atya hálát adott az Istennek az eltelt huszonöt évben megtapasztalt szeretetért, összetartásért, amely nemcsak örömökben, de a szükségben és áldozatvállalásban is megmutatkozott. Isten áldását kérte azokra, akik munkájukkal ezt elősegítették.

A szentmise végén polgármester úr átvette Malomfalva ajándékát: a település zászlaját, melyet Ernő atya megáldott. Erősítse ez a jelkép a testvéri szeretetet és összetartozást számos éven át.

(Polgármesterünk is ajándékozott egy Felsőzsolca zászlót Malomfalvának, melyet szintén a templomban adták át Malomfalván, az idei falunapon.)

Mivel e napon görögkatolikus egyházközségünk Nagyboldogasszony tiszteletére temlombúcsúját tartotta, innen sem maradtak el a vendégeink. Bár ők mindannyian római katolikus hitűek, nagy figyelemmel és áhítattal vettek részt a szertartáson. Az pedig kifejezetten jóleső érzés volt, hogy a meghívott vendég pap Királyhelmecről érkezett, amely szintén testvértelepülése Felsőzsolcának. A liturgia keretében Gulybán Tibor parókus atya is hálát adott és áldást kért a kapcsolat huszonöt évére. A mise utáni agapén volt alkalmuk a híveknek egymással beszélgetni, elénekelni az ősi székely himnuszt, (Ó, én édes jó Istenem…) és egy Szent István-áldást. Jó érzésekkel távoztunk.

No, nem messzire. Az ebéd ugyan a vendéglátóknál volt, de a búcsúvacsorát a Pokol Csárdában fogyasztottuk el. Bár a szemek könnyektől csillogtak itt is, ott is, a búcsú vidám volt, és fogadkoztunk, hogy nem marad el a viszontlátás. Lesz folytatása a kapcsolatnak ezután is. Megvan erre a reményünk, hiszen a csapat fiatalodik: 15 olyan vendég volt, aki először járt Zsolcán, és 6 olyan család, aki először fogadott vendéget Malomfalváról.

Köszönet érte mindazoknak, akik vállalták az anyagi és szeretet-áldozatot, hogy ez a testvériség éljen és tartalommal teljen meg.