A Sajópálfalán először megrendezett Érték megőrző tábor, melyen részt vettem, életem eddigi legjobb tábora volt. Sajópálfala egy kis falu, ahol minden gyerek ismeri egymást, ezért jó volt, hogy új gyerekek is érkeztek, és új barátságokra tettünk szert.

Több mint húszan voltunk, ezért a vezetők első nap két csoportra osztottak minket. A Szent Illés csapatba kerültem, melynek vezetője Attila atya volt. A másik a Szent László csapat volt, melynek élén Józsi bácsi állt.

Minden napot imával kezdtünk a templomban, amelyet különböző programok követtek. Egyik ilyen program az íjászat volt. Az első íjászkodásnál a csapatok próbálhatták ki magukat, majd kedvezőbbnek tűnt a korosztály szerinti beosztás, mert így mindenki testhez álló íjat kapott.

Harmadik nap a két csapattal külön bográcsban paprikás krumplit főztünk. Az elkészült étel egy teljes ebédet tett ki, hiszen a Szent Illés csapat főztje hígabb, levesesebb lett, a Szent Lászlóé pedig sűrűbb. A kiadós ebéd után útra keltünk és meg sem álltunk Lillafüredig, ahol kisvasutaztunk, majd sétáltunk a Hámori tónál, az egyik forrásnál megtöltöttük kulacsainkat tiszta forrásvízzel.

A tábor negyedik napján a reggeli imát követve megülhettük Pista bácsi legszelídebb lovát, Candy-t. Nagyon élveztük a lovaglást.

Utolsó nap lehetőségünk volt gyónni, a nyár közepén tisztára mosni a lelkünket. A kánikulában nagyon jól esett ebédre a hideg gyümölcsleves és Attila atya felesége, Andi néni által készített lángos. Ebéd után meglátogattuk  Béla bácsi kecskéit, borjait és juhait.

A tábort a templomban hálaadással zártuk. Hálaadás után léggömböket engedtünk fel, hogy hálánk, mint a lufik felszálljanak Istenhez.