2015. július 7-én Szikszón egy lelkes, energikus gyermekekből álló csapat várta kissé aggódó, de szintén kíváncsi kísérőit - köztük magamat is, aki életében először vett részt kísérőként egy hittantáborban - hogy elindulhasson az idei várva várt hittantábor. Moldván Tibor szikszói parókus szervezésében 36 táborozó és 7 felügyelő indult Debrecenbe, hogy életre szóló élményeket szerezzen.

Fő bázisunk a debreceni Szent József Kollégium volt. Nagy szeretettel fogadtak itt minket, nem lehetett hibát találni sem az ellátásban sem a körülményekben.

Hálával tartozunk Csubák Zoltánnak - a DVSC marketing- és médiavezetőjének - aki minden tőle telhetőt megtett, hogy a mi ottani öt napunk gördülékenyen mehessen. Ezen kívül rengeteg olyan lehetőséget teremtett számunkra, amiket nem minden nap él meg az ember. Meglátogathattuk a Nagyerdei stadiont, mezítláb szaladgálhattunk azon a pályán, amin az igazi focisták szoktak és még a mezeiket is felpróbálhattuk egy fotó erejére. Mi több, arról is tájékoztatást kaptunk, mi is az a fű-szolárium. Debrecenben megnéztük még a Déri múzeum kiállításait, ahol Munkácsy Krisztus-trilógiáját tekintettük meg. A monumentális méretű és precíz részletességgel kidolgozott képek mindenkit ámulatba ejtettek. Utolsó debreceni napunkon a Református nagytemplomban jártunk, ahol Dr. Sipka Péter presbiter kalauzolt bennünket. Itt is sok, értékes információt gyűjthettünk a református szokásokról, valamint a református és görög katolikus vallás különbözőségeiről. A legbátrabbak felmászhattak a templom két tornya közé, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt a városra. Este hat órára Szent Liturgiára indultunk, ahová kisebb-nagyobb galibák után épségben meg is érkeztünk. A Szent Liturgia után Dr. Szarka Gergely atya és kedves felesége vártak minket vacsorára, helyi specialitással, a slambuccal. Nekik is nagy köszönettel tartozunk, megadták nekünk a testi-lelki energiát a hazafelé vezető útra. Utolsó éjszakánkon esti mulatságot rendeztünk a gyerekeknek, táncversennyel, karaokeval fűszerezve. Egy fárasztó nap után is volt még energia bennük késő estig fent lenni és a parkettet meghódítani.

Környező településeket is meglátogattunk, ahol szintén rengeteg élménnyel gazdagodhattak nem csak a gyerekek, de mi felnőttek is. Második napunkon jártunk a Hortobágyon, ahol megismertük a táj jellegzetességeit, őshonos állatait. Fürödtünk a tiszafüredi szabad strandon, ami kellemes lehűlést biztosított a hőségben. Majd Poroszlón az Ökocentrumban töltöttünk el pár órát. A nap vége felé motorcsónakos túrára indultunk, ahol a vállalkozó szellemű táborlakók kipróbálhatták, milyen is egy 20 fős vízi járművet vezetni. A gyerekek hősiesen tűrték a kialakuló viharos szelet, sötétséget és kitartóan várták a megérdemelt, különleges vacsorát.
Csütörtökön a hajdúszoboszlói Aqua-Palace strandon jártunk, ahol a kinti rossz idő ellenére is remekül szórakoztunk. Csúszdáztunk, örvényfürdőztünk és jókat játszottunk.

A rengeteg program között mindig próbáltunk időt szakítani a nyugalom, béke megtalálására is. Ezt segítették elő a közös imádságok, éneklések. Megtanulhattuk, hogy mobiltelefon nélkül is lehet jól érezni magunkat és barátságokat kötni. Ennyi remek személyiséggel ritkán találkozik az ember. A gyermekek mind szófogadóak, segítőkészek és szerethetőek voltak. Bármi akadály elé kellett néznünk, ők teljes szívvel próbálták megoldani, közösen összefogva. Hálás vagyok minden kísérőnek, de főleg Tibor atyának, mert amit ezért a táborért tettek, az egy csoda. Remélem lesz még lehetőségem találkozni ezzel a mindenre képes csapattal és láthatom hogyan fejlődnek évről évre ezek a már majdnem felnőtt emberek.

KÉPGALÉRIA