Ezzel az enciklikával Ferenc pápa a mai világot élénken foglalkoztató ökológiai kérdéseket az egyházi tanítás első vonalába emelte. A kérdés tárgyalása ugyanakkor nem új keletű a Katolikus Egyházban, sőt szorosan együtt haladt az ökológia tudományának fejlődésével.

Hazánk azon kevés országok egyike, amelynek Katolikus Püspöki Konferenciája már külön dokumentumot szentelt e kérdéskörnek. 2008-ban jelent meg a Felelősségünk a teremtett világért című körlevél, amely szakemberek bevonásával készült, és alaposan elemzi az Egyház tanítását az ember teremtett világgal kapcsolatos felelősségének kérdéséről.

Az alábbi rövid ismertető a Szentszék által készített ismertető magyar fordítása alapján készült. A fordítást Vertse Márta, a Vatikáni Rádió magyar műsorának nyugalmazott felelős szerkesztője végezte.

„Milyen világot szeretnénk továbbadni azoknak, akik utánunk jönnek, a felnövekvő gyermekeknek?” Ez a válaszra váró kérdés áll a Laudato si’, Ferenc pápának a közös otthon gondozásáról írt Enciklikájának középpontjában. Az Enciklika Szent Ferenc fohászából kölcsönzi címét: „Laudato si’, mi’ Signore”, „Áldott légy, Uram!”, ami a Teremtmények énekében (Cantico delle creature) emlékeztet rá, hogy a föld, közös otthonunk, „egyben nővérünk is, akivel osztozunk a létben, olyan, mint egy szép anya, aki karjai közé zár minket”. Mi magunk is „földből vagyunk” (vö. Ter 2,7). Maga a testünk is a bolygó elemeiből épül fel, levegője adja lélegzetünket, vize éltet és felüdít”.

Most ez a rossz bánásmódban részesülő, kirabolt föld panaszkodik és fojtott kiáltásai egyesülnek a világ minden magára hagyatott emberéivel. Ferenc pápa arra szólít, hogy hallgassuk meg e kiáltásokat, mindenkit és minden egyes személyt - egyéneket, családokat, helyi közösségeket, nemzeteket és a nemzetközi közösséget – „ökológikus megtérésre” buzdítva Szent II. János Pál kifejezése szerint, vagyis „váltsunk irányt”, magunkra vállalva a „közös otthon gondozására” irányuló elkötelezettség szépségét és felelősségét

Az Enciklika hat fejezetből áll.

Az első fejezet összefoglalja a környezetvédelem (a víz kérdése, a biodiverzitás (biológiai sokféleség) és az éghajlatváltozások témájában szerzett legfrissebb tudományos ismereteket.

Az előző fejezetben ábrázolt problematikák elemzésére Ferenc pápa a bibliai hagyományra alapozva a második fejezetben kifejti, hogy az embernek „szerfölött nagy felelőssége” van a teremtett világgal szemben, amely jelenti a minden teremtmény közötti bensőséges kapcsolatot, valamint kifejti azt a tényt, hogy „a környezet közjó, az egész emberiség öröksége és mindenki felelőssége.”

A harmadik fejezet a jelenlegi helyzet áttekintése. A problémák gyökerét két dologban jelöli meg Ferenc pápa: technokráciában egy túlságos antropocentrizmusban. Ez utóbbiban az emberi lény már nem ismeri el többé saját helyes pozícióját a világ viszonylatában és önreferenciális pozícióba helyezi magát, amely kizárólag önmaga és hatalma köré összpontosul. Ebből következik egy „használd és dobd el” logika, amely a leselejtezés minden típusát igazolja, legyen az környezeti vagy emberi jellegű, amely a másikat és a természetet egyszerű tárgyként kezeli és az uralom ezerarcú formáihoz vezet. Ez a logika vezet el a gyermekek kihasználásához, az idősek magukra hagyásához, mások rabszolgasorba döntéséhez, a piac önszabályozó képességének túlbecsüléséhez, az emberkereskedelem gyakorlásához, a kihalófélben lévő állatok bőrével való kereskedelemhez és a „véres gyémántokhoz”. Ez a logikája számos maffiának, a szervkereskedőknek, a kábítószerkereskedőknek és a születendők kiselejtezésének, mivel nem felelnek meg a szülők terveinek.

Az Enciklika javaslatának (negyedik fejezet) középpontja egy átfogó ökológia, „amely integrálja azt a sajátos helyet, amelyet az emberi lény ebben a világban elfoglal és kapcsolatait az őt körülvevő valósággal.”

Számos konkrét példával Ferenc pápa nem tesz mást, mint megerősíti gondolatát: kapcsolat áll fenn a környezeti, valamint a társadalmi és emberi kérdések között, amelyet soha nem lehet szétszakítani. Ezért „a környezeti problémák elemzése elválaszthatatlan az emberi, családi, munkahelyi, városi környezetektől, továbbá minden egyes személy önmagával való kapcsolatától”

Az ötödik fejezet azt a kérdést tárgyalja, hogy mit lehet, és mit kell tennünk. Ennek távlatában Ferenc pápa javasolja egy őszinte párbeszéd elindítását a társadalmi, gazdasági és politikai élet minden szintjén, amely átlátható döntési folyamatokat strukturál.

A hatodik fejezet – „Nevelés és ökológiai spiritualitás” A pápa emlékeztet rá, hogy egyetlen projekt sem lehet hatékony, ha nem élteti egy képzett és felelős tudat. Kiindulási pontokat javasol az ilyen irányú növekedéshez nevelési, spirituális, egyházi, politikai és teológiai szinten.

A szöveg két imával végződik: az első osztozás mindazokkal, akik hisznek egy „teremtő és atya Istenben”, a második azoknak szól, akik a Jézus Krisztusba vetett hitet vallják – ennek ütemét a „Laudato si’” refrén adja meg, amellyel az Enciklika kezdődik és végződik.