Bizánci hagyományunk több alkalommal ír elő körmenetet, melyek immáron egy zárt, védett térben folyhatnak, ahol a felolvasott evangéliumi szakaszok is hallhatók mindenki számára. A kert, és azt körülölelő felülnézetből szilvamag alakú fal kialakításával nemcsak a város zaját sikerült tompítani, hanem átmenetet biztosítani a templom szakrális teréhez, illetve közösségi alkalmak rendezésére alkalmas teret is nyerni. A fal külső részén közel kétszáz négyzetméteres zöld terület folyamatosan kerül kialakításra, fák, bokrok és egyéb zöld növényzet ültetésével. A fal belső oldalán épített fülkékbe idővel az ünnepek ikonjai kerülnek majd, ezekbe ülőpadokat is elhelyeztek. A kert egy része szilárd burkolatot kapott, de van füves és virágos terület is. Az udvar megközelítése akadálymentesített, kapuja zárható, éjjel megvilágítható.

Pünkösdi homíliájában püspök atya párhuzamot vont a hajdani és mai közel-keleti sátoros ünnep, valamint a fizikai és lelki építkezés között. Ahogyan egy házépítésnél lépésről lépésre kell haladni, ugyanígy kell haladnunk saját belső templomunk felépítésében is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felújított templomban és annak új kertjében most már az a feladatunk, hogy olyan közösséggel töltsük meg, amely mások számára is vonzó. A  város, sőt az egész régió azt várja el tőlünk, hogy „lelket adjunk” nekik. De tudjuk, hogy a Szent Lelket az Atya küldi a Fiú kérésére. Mi Őt csak közvetíthetjük, ha valóban Lélek-hordozók vagyunk. Emlékeztetett, hogy a bérmálás által mindannyian meghívást kaptunk arra, hogy a Szentlélek gyümölcsét teremjük – a szeretet, a békesség, az öröm, a türelem, a kedvesség, a jóság, a szelídség, az önmegtartóztatás erényei, - melyek gyakorlásával nemcsak saját magunk, és környezetünk, hanem most született egyházmegyénk fejlődését, megerősödését és felvirágoztatását is elérhetjük.