E napot Juhász Géza atya vezette. Géza atya előadásaiban az imádság életünkben való központi szerepéről beszélt. Hangsúlyozta Istennel és embertársainkkal való beszélgetés fontosságát; az imádság részeként szereplő szentírásolvasást; rávilágított a gonosz elterelő „hadműveleteire”, valamint az ezeknek való ellenállására. Felhívta a figyelmünket arra, hogy mindig teremtsünk alkalmat és teret imádságra, vagyis az ajándékba kapott napi félórás, órás szabadidőnkben ragadjuk meg a lehetőséget és töltsük el azt Istennel, a Vele való beszélgetéssel, mely párbeszédben ne csak mi beszéljünk, hanem hallgassuk meg Őt is, mit mond nekünk. Géza atya biztosította számunkra a magánima lehetőségét, hiszen a rendelkezésre álló időt jól felhasználva, úgy gazdálkodott azzal, hogy ebbe az egy napba belefért az is, hogy többször elvonulhattunk imádkozni, majd Szentírást olvasni. Hiteles szavait lelkiatyáktól vett jó tanácsokkal, személyes élményeivel, a gyakorló keresztény életből vett példákkal, humorával, humoros történeteivel fűszerezte.

A lelkinapot az Istenszülőhöz énekelt fohásszal, a Paraklisz elvégzésével koronáztuk meg, melyet Atanáz püspök atya vezetett. Köszönjük neki, hogy fontosnak tartotta a velünk való imádkozást. Köszönjük Marincsák László atyának, aki felelősen gondolkodva, figyel a katekéták lelki életére, s arra, hogy rendszeresen találkozzunk katekéta társainkkal. Köszönet Géza atyának, aki elvállalta a lelkinap vezetését. Köszönet Kiss Attila atyának, aki mindig szeretettel, nyitott templomajtóval várja a zarándokokat, imádságban elmélyülni vágyókat; köszönet illeti továbbá a zarándokház munkatársait áldozatos munkájukért. Mindenekelőtt pedig hála a teremtő Istenünknek, aki adjon az Ő szolgáinak egészséget, békességet és áldást számos boldog éven át.