A misztikus vacsorán láthatjuk az ő végtelen önzetlenségét, szenvedését és fajdalmát. A felháborodását a zsidó vezetők érzéketlenségén és Júdás álnokságán. Júdást elvakítja kapzsisága, otthagyja a vacsorát és elindul a maga útján.

MIDŐN A DICSŐ TANÍTVÁNYOK * a vacsorái lábmosásnál megvilágosíttattak, * akkor a gonoszlelkű Júdás, * a pénzvágytól elvakíttatva, * téged, az igazságos Bírót a törvénytelen bíráknak elárult. * íme, lássátok, ti, e földi javak kedvelői, * ezek miatt felakasztotta magát. * Kerüld a telhetetlenséget, * mely a tanítómesternek ilyet mert tenni. * Mindenki­hez jóságos Urunk, dicsőség néked!

Az evangélium elmondja az utolsó vacsora eseményét és a Getszemáni-kert imádságát.

A TE TITKOS VACSORÁDNAK * részesévé fogadj ma engem, Isten Fia, * mert nem mondom ki ellenségednek a titkot, * sem csókot nem adok neked, mint Júdás, * hanem mint ama gonosztevő, kiáltok hozzád: * Emlékezzél meg rólam, Uram, * midőn eljössz a te országodba!

AZ ÚRNAK KÜLÖNÖS és emeleten lévő * halhatatlanságot kínáló asztalához * emelkedett lélekkel járuljunk, hívek, * hogy meghallgassuk az ott letelepedett Ige szavát, * kit is magasztalunk!

 Ezen a napon, amikor a Megváltó létrehozza a misztériumot, a közösséget Isten és ember között, az Eucharisztiát, csak Krisztus szeretetének nagysága fölött és a mi emberi szeretetünk törékenysége fölött tudunk töprengeni.

Tizenkét kínszenvedési evangélium: Az egyház az Úr hívei előtt feltárja a teljes képet az ő szenvedéséről. Féltő kézzel vezet az Úr keresztjéhez. Ott állunk a lábai előtt, végigkísértük egész szenvedését, remegő szívvel nézzük minden mozdulatát édes Megváltónk szenvedésének. A hívek úgy hallgatják az evangéliumot, hogy égő gyertyát tartanak a kezükben és minden egyes szakasz után köszönetet mondanak az Úrnak: „Dicsőség a te hosszútűrésednek, Uram, dicsőség néked!”

Jn 13,31-18,1  Megváltó búcsú imádsága

Jn 18,1-29 A Megváltó a Getszemáni-kertben: elárulják, megfogják, majd         Annás főpap előtti vallatás

Mt 26,57-75 A Megváltót Kaifás házában vallatják, és Péter árulása

Jn 18,28-19,16 Tárgyalás Pilátus előtt és Jézus kínzása

Mt 27,3-32 Júdás kétségbeesése, a Megváltó újabb kínzatása,  Pilátus döntése

Mk 15,16-32 A Golgotára vezető út és a Megváltó szenvedése a kereszten

Mt 27,33-54 A Megváltó haldoklása a kereszten, az azt kísérő csodajelek, és halála

Lk 23,32-49 A Megváltó imádsága ellenségeiért és a bűnbánó lator utolsó pillanatban való megtérése

Jn 19,25-37  A Megváltó szavai a keresztről Máriához és János apostolhoz, halála és oldalának megnyitása

Mk 15,43-47 A keresztről leveszik az Úr Jézus testét

Jn 19,38-42 Nikodémus és József eltemetik Jézus testét

Mt 27,62-67 A Megváltó sírjához őröket küldenek, hogy őrizzék

Az evangéliumok között kifejezzük felháborodásunkat Júdás tettét látva:

JÚDÁS A TÖRVÉNYSZEGŐ ÍRÁSTUDÓKHOZ fut és azt mondja: * Mit akartok adni nekem, * és én őt átadom nektek? * A tanácskozók között pedig láthatatlanul * te magad is beleegyezőleg jelen voltál, akiről tanácskoztak. * Szívek vizsgálója, * kegyelmezz a mi lelkűnknek!

Majd a zsidó nép felé fejezzük ki döbbenetünket:

EZT MONDJA AZ ÚR A ZSIDÓ NÉPNEK: * Mit tettem ellened vagy mivel bántottalak meg téged? * A vakok szemeit megnyitottam, * a leprásokat meggyógyítottam, * talpra állítottam az ágyán fekvő bénát. * Én népem, mit tettem veled? * És ti mivel viszonoztátok azt nekem? * A mannáért epét adtatok, * a sziklából fakasztott vízért pedig ecetet: * és szeretetemért keresztre szögeztetek. * Ez nem tarthat így tovább: * elhívom tehát a pogány nemzeteket, * és ők dicsőítenek engem * az Atyával és Szentlélekkel, * és nekik adom az örök életet.

A hatodik evangélium után elénekeljük a Boldogságokat és a fényéneket:

VIRRADATKOR HOZZÁD ÉBREDEK, * ki az elesett ember iránt könyörületre indulva * változás nélkül kiüresítetted magadat, * és bár minden szenvedélytől mentes vagy, * egészen a kínszenvedésig megalázkodtál, Isten Igéje! * Add nekem a te békességedet, Emberszerető!

AZ ISTENELLENES bálványszobrot az istenes ifjak megvetették, * a Krisztus ellen acsarkodó törvényszegők gyűlése pedig hiú terveken tanakodik, * megölni készül azt, aki kezein tartja fenn az életet, * s kit az egész teremtett világ dicsérve áld mindörökké.

KI A KERUBOKNÁL TISZTELTEBB, * és a szeráfoknál hasonlíthatat­lanul dicsőbb vagy, * ki az Istent, az Igét * sérülés nélkül szülted, * téged valóságos Istenszülő, magasztalunk!

A JÓ ÚTRA TÉRT LATORT még aznap a Paradicsomra méltattad, Uram. * Keresztfád által világosíts meg és üdvözíts engem is!

SZENT TESTEDNEK minden tagja * gyalázatot és kínt szenvedett értünk, Uram: * töviseket a fejed, * arcod leköpdösést; * állad az ütéseket, szájad ecettel vegyített epe ízét, * füled az istentelen káromlásokat, * Hátad a korbácsolást; * kezed a nádszálat, s végtagjaid a szögeket, * oldalad a lándzsa szúrását, * s egész tested a szétnyújtást a kereszten. Mindezeket érettünk szenvedted, * hogy minket a szenvedésektől megszabadíts, * emberszeretetből lealázva magadat, * hogy magadhoz emelj minket. * Mindenható Üdvözítőnk, könyörülj rajtunk!(sztihira)

MEGVÁLTOTTÁL MINKET DRÁGA VÉREDDEL a törvény átkától, * keresztre szögeztetvén * és lándzsával átszúratván, * az embereknek halhatatlanságot árasztottál, * Üdvözítőnk, dicsőség néked!

Sok helyen szokás, hogy a kezünkben tartott gyertyát hazavisszük, minden ajtóban keresztet jelzünk (a kivonulás könyvében található utasítás szerint), az ikonjaink elé helyezzük és ott világítják meg azokat.