Többszörös ünnep Miskolcon
Dikérion 2015.03.25. 21:14
Március 25-én, Szűz Mária Örömhírvételének ünnepén került sor a felújított székesegyház megáldására, Leonardo Sandri bíboros vezetésével, számos magyar és külföldi püspök, illetve magasrangú vendég jelenlététben.
Harangszóra indult az ünnepélyes menet a székesegyház elé, hogy a kívül-belül megújult templomot megáldják. Az ünnepségen számos egyházi méltóság vett részt: Leonardo Sandri a Keleti Kongregáció prefektusa, Erdő Péter bíboros, Alberto Bottari de Castello érsek, Magyarország apostoli nunciusa, Kocsis Fülöp érsek-metropolita, dr. Keresztes Szilárd nyugalmazott megyéspüspök, dr. Ternyák Csaba egri érsek, a szomszédos görögkatolikus egyházmegyék püspökei – köztük Ján Babjak eperjesi érsek, Milan Chautur kassai püspök és Milan ©aąik munkácsi püspök –, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia több tagja; Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, valamint az egyházmegye papjai. A magas rangú vendégek között Balogh Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Kovács Zoltán kormányszóvivő, dr. Kriza Ákos Miskolc város polgármestere, dr. Demeter Ervin kormánymegbízott és dr. Lukács Irén a megyei kormányhivatal főigazgatója is helyet foglalt.
Főtisztelendő Sandri bíboros úr homíliájában így fogalmazott: „Isten szépsége testet ölt valamilyen módon ebben a székesegyházban is, az Egyház épületében, mert itt a fiak újjászületnek a kegyelmi életre.” Majd így folytatta: „Ebben a központi újjászületésben mutatkozik meg mindenekelőtt a Pásztor műve. Kifejezzük elismerésünket Ferenc pápa felé, akinek nevében adom áldásomat reátok a szertartás végén, azért, hogy a Miskolci Exarchátust egyházmegyei rangra akarta emelni, s hogy kinevezte annak első püspökét, Atanázt, akit már jól ismertek.”
Főtisztelendő Erdő Péter bíboros úr köszöntőjében arról beszélt, hogy a bár a történelem viharai sokszor nem kímélték a magyar katolikus közösséget, de a „történelem Urának szabadító szeretete mégis új lehetőségeket teremtett… Ennek a folyamatnak a sodrában áll a Magyar Görögkatolikus Egyház szervezetének fejlődése is. Egyetlen egyházmegye és egy apostoli exarchátus helyett Ferenc pápa rendelkezése nyomán metropolitai egyház alakult, amelyben három egyházmegye foglal helyet. A megújuló székesegyház épülete és a kialakult püspöki székház számos intézménnyel és értékes tevékenységgel együtt jelzi ennek a közösségnek a hitét és erejét. De a Magyar Görögkatolikus Egyház fejlődése erősíti az egész Magyar Katolikus Egyházat is. Ezért mindannyian hálát adunk Istennek és köszönetet mondunk a Szentatyának.”
Örül a miskolciak szíve, többszörösen is. Áldott lett a felújított székesegyház, és hamarosan környezete is megújul. A mai ünnepet a környező egyházak hívei is megtisztelték jelenlétükkel. Hogyne jöttek volna, hiszen több idős ember, aki most a padsorokban ül, nemcsak a szép templomot látja, hanem benne a hit növekvő erejét; melynek elismerése ‒ több évtizedes „álmodozás” után ‒ most megvalósult; egy kilenc évtizede működő exarchátusból létrejött a görögkatolikusok Miskolci Egyházmegyéje. Erdő Péter bíboros úr köszöntő beszéde szerint „Ez a pápa nevében kormányzott közösség most önálló részegyház, teljes jogú egyházmegye lett. Főpásztora pedig, Atanáz püspök úr, a Szentatyától megyéspüspöki kinevezést kapott.”
Az exarchából lett megyéspüspök a múlt hét pénteki napfogyatkozás csodájához hasonlította Ferenc pápa döntésének hírét: „az Igazság Napjának, Krisztus Urunknak átvert oldalából folyik az éltető vér és víz, mely termékennyé teszi az Ő fényét átvevő „holdat” (amely ősi jelképrendszerünk szerint az Egyház jelképe). Ha a napfogyatkozás termékenyítő vizet áraszt a földre, az egyházatyákat követve így foghatjuk fel a Krisztus Urunktól kapott termékenyítő ajándékot is, amelyet mi magyar görögkatolikusok épp a napfogyatkozás utáni percekben kaptunk meg a Szentatyától.” Az egyházmegye persze nem önmagáért jött létre, hanem hogy Jézus Krisztus örömhírét adja tovább: hogy örömhírt vigyen a szegényeknek.
Ahogy az Istenszülő Szűz Mária az Örömhírvétel után várakozással telt el, az új egyházmegye, megújult templomában várakozással telve tekint régi és megújított feladatai felé.
|