„A hatalmas zsarnokok dühétől nem féltetek, * Krisztus hitét annál jobban, buzgón hirdettétek...” (Alkonyati zsolozsmán)
Tanítás
Krisztus születésének nagy ünnepére készülve, újra és újra vértanúkat állít elénk az Egyház . Olyan szenteket, akik éppen ezen a napon szenvedtek vértanúhalált Krisztusért.
Eljön az Úr testben, hogy tanítást adjon szeretetének mértékéről, sőt, hogy lelkének egy részét reánk ruházza, hogy mi is halandó testünkben hordozhassuk a halhatatlanságot. Alig felfogható dolgok ezek számunkra, de a Szentlélek kegyelmének mértéke szerint leszünk egyre elkötelezettebbek Isten iránt. Akár az is előfordulhat, hogy vértanúságra választ ki bennünket az Úr, hiszen megmondta tanítványainak, hogy üldözni fogják őket: „Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek mint a galambok. Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban megostoroznak benneteket. Miattam királyok és helytartók elé hurcolnak, hogy tegyetek előttük tanúságot.” (Mt 10, 16-19)
Tanúságot tenni görögül: martürion. A tanú, martüsz, azaz mártír. A keresztény életünkhöz hozzátartozik, hogy áldozatot kell hoznunk Istenért. A Krisztusért vállalt szenvedés, sőt halál, hozzátartozik keresztségi fogadalmunkhoz, keresztény voltunkhoz. Szent Ágoston így fogalmaz: „Vértanúvá nem a szenvedés tesz, hanem az ok.”
A római birodalomban, Néró császártól kezdve, Kr. u. 64-től, Nagy Konstantin császárig vagyis Kr. u. 313-ig, mintegy 250 évig volt hol erősebb, hol gyengébb keresztényüldözés a birodalom területén. Fontos tudnunk, hogy a római igazságszolgáltatás erősen jogszerű volt, de az üldözések mégsem rendelkeztek igazi jogalappal, hanem legtöbbször az volt a vád, hogy a keresztények nem alkalmazkodtak az állami törvényekhez. Ilyen okból üldözték a keresztények százezreit a XX. században is. Talán ez a század adta a legtöbb vértanút az Egyháznak Krisztus Urunk feltámadása óta.
Elmélkedés
A vértanúhalál a legteljesebb Krisztus-követés, ez egyesít leginkább Krisztussal. A keresztények sok estben az első századok üldözése idején így vallották meg hitüket a bíróság előtt: „Christianus Sum!” Keresztény vagyok! Ma is tanúságtevő keresztényeket akar Isten az élet legkülönbözőbb területein. Ugyanakkor e világ fejedelme arra akarja rávenni a keresztényeket, hogy „toleranciából” ne vallják meg hitüket, titokban éljék meg azt, a templom falai között.
Tanács
Beszélgessünk otthonainkban családtagjainkkal, gyerekeinkkel arról, hogyan lehetne tanúságot tenni a világban, hogyan lehetne Krisztust szavak nélkül is hirdetni, Róla tanúságot tenni!