„Nagy örömet hirdetnek ma nekünk: hogy az Istenanya szent fogantatásával megnyílik előttünk a kincstár, és befejeződnek az átok által okozott keserű fájdalmak.”

Tanítás

Szent Anna csodálatos foganásának ünnepét a bizánci egyház december 9-én tartja. Az ünnep eredete igen régi, egyes kutatók szerint Szíriai Szent Efrém (kb. 306-373.) műveire vezetik vissza. Ismerünk egy kánont is, amely Krétai Szent András (kb. 650-740.) neve alatt maradt fenn, amelynek címe: December 9. A szent és istenős Anna foganása. Az ünnep lassan terjedni kezdett a nyugati világban is. Először Dél-Olaszországban, az italo-görögök hatására vették át a római katolikusok, melynek eredményeképp a IX. századból származó nápolyi kalendáriumban már megtalálható ez az ünnep, december 9. dátummal.

A nyugati és a keleti egyház két eltérő dátummal ünnepli Anna csodálatos foganását, mivel a XX. században megírt szöveg követi az 1854 december 8-án IX. Piusz pápa által kihirdetett dogmát, mely szerint „Isten a boldogságos Szűz Máriát fogantatása első pillanatától kezdve, Krisztus érdemeire való tekintettel az áteredő bűn minden szennyétől megőrizte”.

A bizánci egyház hite alapján pedig még természetesebb, hogy az Istenszülőre a szeplőtelen, legtisztább, ártatlan, bűn-nélküli, stb. jelzőket alkalmazzák. Erről tanúskodik számtalan szertartásunk. (A „szeplőtelen” jelző az oly sokszor elénekelt Valóban méltó himnuszunkban is szerepel.)

Az ünnep szövegeiben Keleti Egyházunk a dogma szövegeitől eltérve egy teljesen más vonalon halad, inkább történelmi és lelki megközelítést alkalmaz. Az ószövetségi igazak történetére és az apokrif irodalomra (Jakab-ősevangélium) alapozva keresi és énekli meg az ünnep lényegét. Az ószövetségi igazak történetéből a meddőségről szóló tanítást hangsúlyozza. A gyermeket igazán váró, sokszor megböjtölt, az emberek számára lehetetlennek tűnő helyzetekben az Isten megmutatja irgalmasságát, áldását adja, megkönyörül a tehetetlen embereken, akik az üdvösségtörténet kiemelkedő bibliai személyeit hozzák világra. Ilyen értelemben Joakim és Anna gyermek utáni vágyában és annak beteljesülésében az egész ószövetségi messiásvárás csúcsosodik ki. Így tekinthetjük előkészítő ünnepként is a karácsony előtti hetekben.

Elmélkedés

„A legfölségesebb Szentháromság három személye azt a magatartást, melyet Jézus Krisztus megtestesülésekor és első eljövetelekor tanúsított, láthatatlan módon naponként folytatja az Anyaszentegyházban, és folytatni fogja az idők beteljesedéséig, Jézus Krisztus eljövetelééig. Az Atyaisten egybegyűjtötte a vizeket és elnevezte őket Máriá-nak. (Maria a tenger latin neve.) Ugyancsak egybegyűjtötte minden kegyelmét és elnevezte Máriának. Ennek a nagy Istennek van egy igen gazdag kincstára, amelybe elzárt minden létező szépséget, drágaságot, ritkaságot és értéket, sőt még a saját Fiát is; és ez a megmérhetetlen nagy kincstár nem más mint Szűz Mária, akit a szentek az „Úr kincsének” neveznek és akiknek teljességéből az emberek meggazdagodnak.” *

Tanács

Járjuk a készületi időnket a Boldogságos Szűzzel, készítsünk neki „lelki ajándékokat”, kérjük közbenjárását, imádkozzuk az Akathisztoszt!

----
*Grignon Szent Lajos A Tökéletes Mária-Tisztelet 22. oldal Pax Kiadó 2550 Esztergom