Szentemlékű
II. János Pál pápa – megtapasztalva a keleti politikai rendszerek istentelenségét
és a nyugati rendszerek hazugságait
– át akarta
adni a reményt
az utána jövő nemzedéknek.

Azt látta, hogy a fiatalokon múlik, hogy a világ
a krisztusi úton marad-e és megmarad-e.

1984 tavaszán a fiataloknak adott
egy több méteres keresztet,
a remény jelét,
hogy azt hordozzák és hirdessék.

Azóta már a harmadik pápánk van, s 2-3 évente a világ valamelyik nagyvárosában megrendezik az Ifjúsági Világtalálkozót. A találkozó évében a házigazda országot, az azt megelőző évben pedig a házigazda földrészt járja be a Világtalálkozók keresztje.

Így kaptuk meg Oroszország-Ukrajna-Románia felől a keresztet, s így járta be két hét alatt hazánkat a kereszt. Több mint kétezer kilométert járva székesegyházakban, templomokban imádkoztunk előtte. Miskolcon középiskolákban is járt: a Fáyból gyalog vittük át a Fráterbe, s onnan gyalog a Minorita-templomba, majd gyalogosan a Mindszenti templomba.

Két hét után át kellett adnunk a Szlovákiában élő testvéreinknek a keresztet. Útközben Ináncson állt meg a kereszt. ahol római és görögkatolikusok imádkoztak előtte – két püspökünk vezetésével.

Még aznap este elvittük Kassára a keresztet, ahol szlovákiai egyetemisták várták és vették át. Két hétig az ő hazájukban, aztán folytatja reményt keltő útját Csehország felé. 2016-ban Krakkóban lesz az Ifjúsági Világtalálkozó. Ott találkozhatunk vele újra.

Az elmúlt 30 évben annyit ment a Kereszt, hogy legalább kétszer a holdra is eljuthatott volna. De nem ez volt a célja, hanem – a sokszor messzebb lévő – emberi szíveket szólított meg mind az öt kontinensen, erőt adva a kereszt hordozására, és hirdetve a reményt, amibe kapaszkodhatunk.