„Végtelenül boldog Alipiosz, * életedet gyermekkorod óta Krisztus Istenünknek szentelted, * az ő erejével a testi szenvedélyeket az értelem alá rendelted, * a silányabbat a nemesebbnek alávetetted...” (Az alkonyati Zsolozsmán)

Tanítás

Oszlopos Szent Alipiosz a feltámadás élő tanúja volt, amikor testi korlátain felülemelkedve, életének 100 évéből 53-at oszlopon állva töltött, tűrve a napot, az esőt, a hideget, szomjúságot és éhséget. Hogyan lehetséges ez? Csak Isten kegyelmével.

Semmit nem érünk el Isten kegyelme nélkül, amit az imádságban koldulunk és kapunk. Imádság és alázat, e két dolog az alapja lelki életünknek, hogy fejlődni tudjunk. Ezt leginkább az ördögök tudják, ezért az „érzéketlenség” injekciójával elzsibbasztanak, hogy ne érzékeljük igazi állapotunkat. Ne érzékeljük Isten iránti hideg szívünket, szenvedélyeink uralmát, tisztátalanságunkat. Aki nem érzékeli lappangó betegségét, nem fordul orvoshoz. Így halálos kórt hordozva magunkban, felkészületlenül köszönthet ránk az élet vége.

E rettenetes „lelki lepra” árulkodó jele az üdvtörténet eseményei iránti érdektelenség. Ezeket az eseményeket pedig az egyházi ünnepek tárják elénk, amelyek bekapcsolnak bennünket Isten országának valóságába.

A karácsony előtti böjti időszaknak az egyik nagy értelme az, hogy elinduljunk a megtérés útján, amit a ma ünnepelt szent is ajánl: „Térjetek meg!” Erről beszélt Győző atyánk, prédikált és futott egyik helyről a másikra, hogy mindenütt arról beszéljen; „veszélyes a közömbösség, halálos betegség az!”

Elmélkedés

„Ha az ember nem hordja szívében azt, hogy bűnös, az isten nem hallgatja meg.” Erre megkérdezte Mózes atyát egy testvér: „Mit jelent az, hogy szívében hordani, hogy bűnös?” Az öreg ezt válaszolta: „Ha valaki saját bűneit viseli, nem látja meg felebarátjáét.” *

Tanács

Ma különösen figyelek arra, hogy ne tartsam magam különbnek senkinél. „Bűnösök között én vagyok az első”. Ennek megélése hozzon jó tapasztalatokat!

A mai szentírási szakasz: 1Tim 5, 1-10; Lk 17, 20-25

----
* A Szent Öregek Könyve 220. old. – Bizantínológiai Intézeti Alapítvány Bp. 2001