Ahhoz, hogy novemberben már gyerekektől legyen hangos a ház, sok imádságra, szorgos segítő kézre, jó szándékú ember támogatására volt szükségünk. Ahogy beköszöntött az ősz, elkezdődött az épület felújítása, a falak, a mennyezet javítása, a nyílászárók cseréje, parkettázás, csatornázás, a kert feltöltése, a szobák festése, bútorok felújítása, és mire tűz égett a kályhában, már a falak ridegségét is gyerekek csivitelése melengette.

 Az együtt töltött délutánokat a tanulás mellett közös teázások, süti készítés, játék, templomlátogatás, közös rajzolás, „alkotás” fűszerezi. Közösséget alkotunk egymással és nem felejtjük, hogy elsősorban az Istennel való „barátkozás” ad okot az együttlétre. Így amellett, hogy egymással ismerkedünk, a Vele való barátkozást próbálgatjuk. Szép sorban készítik a gyerekek saját imádságos füzeteiket, születnek első önálló szavaik, tetteik Teremtőnkhöz. Gondos, biztos talajt ad a növekedéshez egyházközségünk, exarchátusunk, az iskola és a község támogatása, együttműködése, melynek köszönhetően november 21-én szentelhettük meg Barátság-házunkat.

Munkánkat a Gondviselésnek ajánljuk, melyhez Pió atya közbenjárását és testvéreink imádságos támogatását kérjük.