X. Kateketikai Kongresszus Székesfehérvár, 2014. november 13-15.
Dikérion 2014.11.17. 21:20
A Miskolci Apostoli Exarchátust heten képviseltük ezen a kétszáz főt számláló jubileumi kongresszuson, melynek mottója „Ti vagytok a világ világossága!”(Mt 5,14) volt.
Ezen az eseményen nagyon tartalmas, elméleti, gyakorlati, bibliai alapokon nyugvó, hasznos, bölcs tanácsokkal teli előadásokat hallhattunk a következő olyan előadóktól, mint dr. Udvardy György, dr. Török Csaba, dr. Racs Csaba, dr. Aczél Petra és Vizvárdy Rita nővér.
Kevés lenne ez a kis cikk ahhoz, hogy mindenről részletesen beszámolhassak, de legalább a főbb mondanivalókról mindenképpen említést teszek.
Aki közösségben van Krisztussal, az nem tudja nem hirdetni az evangéliumot. Az Egyház jel, amely hatékonyan megjeleníti az üdvösség kegyelmét a világban.
Nincs valódi evangelizáció, ha nem hirdetik Jézust. A katekéta feladata hordozni Krisztust, vinni Krisztust a tanítványainkhoz. Figyelmeztetnünk kell a gyermekeket az igazi értékekre. A szenvedés, a fájdalom is érték. Tanítanunk kell őket arra, hogy tanuljanak meg jól kérdezni. A katekézisben a kiindulási alap, hogy a plébánia, parókia a katekézis elsődleges helye, és elsődleges célzottjai a felnőttek. A hitoktatásban nagyon fontos szerepe van a találkozásnak. Egy találkozásnyi idő is elég arra, hogy elveszítsünk egy embert. Ezt a találkozásnyi időt kell megbecsülni, ezt jól kihasználni, erre jól fel kell készülni. A találkozásnyi idő nem minden előzmény nélkül történik, hanem aki már találkozott Jézussal, az tud ebből a forrásból meríteni. Ennek a találkozásnak a tapasztalata az, amit próbálunk átadni másoknak. A hitoktatás során nagyon sok emberrel találkozunk. Gondoljunk csak például azokra, akikkel nap mint nap találkozunk, találkozhatunk az iskolákban! Találkozunk szülőkkel, pedagógusokkal, erkölcstant választó diákokkal, azt tanító tanárokkal, más felekezetek képviselőivel, iskolai dolgozókkal.
Az iskolai hitoktatásnak kulturális jellege is van. A kulturális művészeti alkotások kincseit, melyek a hitre vezetnek, becsüljük meg! Fontos, hogy legyen világos, egyértelmű a tanítás tartalma, de ennek meghívó jellegűnek kell lennie. Nem szabad félni az egyértelmű tanításoktól. Végül nagyon fontos, hogy növendékeinknek egy erős, biztos Krisztus-képet adjunk, amely mindenkor és minden helyzetben legyőzi bennük a sötétség utáni vágyódást.
A második napon délelőtt és délután különböző műhelyeken vehettünk részt ötvenfős csoportokban. Így mindenki részt vehetett két szabadon választható műhelyen. Ezeken hétköznapi, gyakorlatias alapokon nyugvó, ötletekkel teli témák szerepeltek, melyeket alkalmazni tudunk a hittanórákon: fegyelmezés, élményszerűség és szemléltetés, modern eszközök és felhasználásuk, első hirdetés, életkori sajátosságok. Akik ezeket vezették: Vas Zoltán, Major Dorina és Vizvárdy Rita nővér, Kató Csaba és Kató-Bellavics Ágota, Csáky-Pallavicini Zsófia.
A kongresszus során alkalmunk nyílt arra, hogy megtekintsük a püspöki palotát és az egyházművészeti múzeumot. Az egész találkozó légkörét átjárta a Szentlélek éltető ereje, az előadások komolysága, a műhelyek öröme, vidámsága. A szervezők gondoskodó szeretetükkel, mindenkihez odaforduló nagy figyelemmel, pontossággal, odaadással végezték munkájukat, ahogyan nekünk is a mindennapjainkban aktívan be kell kapcsolódnunk Isten kinyilatkoztatott üdvözítő tervébe. Lelki programjaink között foglaltak helyet a Szentmisék, melyek közül a péntekit Spányi Antal püspök atya vezette, számos pap koncelebrálásával. Az imaalkalmak egyik fontos, megható órája volt, amikor minden egyházmegyéért, illetve az Exarchátusért – melyeket egy-egy égő gyertya szimbolizált – imádkoztunk.
Házi feladatot is kaptunk: vigyük haza mindazt a sok értékes kincset, amit a kongresszuson szereztünk, és azt a saját egyházmegyénkben (Exarchátusunkban) kamatoztassuk a többi katekétával, papjainkkal és püspökünkkel egyetértésben. Küldetésünk tehát világítani, és ne feledjük, hogy Krisztus mellénk – mi magunk pedig tanítványaink mellé – szegődve elkísér életünk útján. Az Ő jelenlétét szívünkben is érezzük, s annak a Krisztus iránti szeretettől lángolnia kell.
Nagyon köszönjük a szervezőknek és mindenkinek, akinek része volt a kongresszus létrejöttében, az együtt töltött napokat. Isten áldja meg őket! Legnagyobb hála illeti meg ezért az egész világot teremtő legbölcsebb Katekétát, az egy igaz Istenünket, a mi Urunkat.
|