Pénteken reggel indultunk útnak. Autóbuszunk első állomáshelye Feldebrő volt, ahol Aba Sámuel 1043-ra felépült görög bazilikájának korhű makettjét, és a máig meglévő eredeti négykaréjos alapfalait és épségben megőrződött altemplomát, annak töredékesen megmaradt keleties festészetét (görög Krisztus fej, és Szent Demeter ábrázolás, stb.) tekintettük meg. Aba Sámuel 3. királyunk (1041-1043) egyébként Szent Istvánnak sógora volt, illetve legfőbb bizalmi embere, nádorispánja és hadvezére is. Képességeit jól mutatja, hogy kétszer is győzni tudott a németek felett.        

            Másodszorra Tarnaszentmárián álltunk meg. A falu épségben megmaradt ősi templomának a védőszentjéről, Egyiptomi Szent Máriáról kapta a nevét. A pici templom négyzetes hajójú, triconchás- (három félkörből álló) és emelt szentélyű. A görög liturgia előírásainak megfelelően épült. Külső falán látható az a fonatos kereszttel díszített kőlap, amit a szakemberek bizánci-kaukázusvidéki-, és honfoglalás kori hatásra vezetnek vissza. Hazánk egyik legrégebbi temploma. Mintája a Theophánú császárné (görög hercegnő) által építtetett qedlinburgi Szent Szervác székesegyház. Valószínű, hogy Géza fejedelem testvére, Mihály herceg építette, aki a qedlingburgi keresztény uralkodók találkozóján (972-ben) hazánkat képviselte. Pici altemplomszerű kriptájának aknasírjában pedig valószínűleg Mihály herceg bizánci (, vagy bolgár) származású felesége nyugszik.

            A nap másodi felét a salvusvízről híres Bükkszéki Termálfürdőben töltöttük. Szálláshelyünket Parádon Jaczkó Sándor, paptestvérem vendégháza biztosította. A házról kiemelném, hogy társas együttlétre kiválóan alkalmas remekül berendezett tágas ebédlővel rendelkezik. A környék látnivalói továbbá: a parádi kocsi-múzeum és a recski munkatábor. Társaságunk nagyobbik fele bevállalt még egy éjszakai gyalogtúrát is a parádi vízeséshez.

            A szombati nap egészét „Kisnánai Várnapokra” csatlakozva (előre megvásárol napi jeggyel) töltöttük. Az egész napos program a Kisnánai Várban és a Siroki várnyeregben zajlott. (A Kisnánai Vár kőtárába megtekinthettük a három legkorábbi itt őrzött relikviát. Három sírkő-fedlapról van szó, melyeket a tárgymutató 14. század első felére datál. Az első sírlapra csak egy kb. 15 cm-es nagyságú egyenlőszárú kereszt van rávésve: 2 cm széles szárakkal és fél cm mélységben bevésve a sírkőlap felső harmadába. A másik két fedlapon emberi alak domborműve látható. Az egyenlőszárú keresztes sírlap, mivel a görög szertartás jellegzetes szimbólumát hordozza magán, arról árulkodik, hogy az alatta nyugvó Aba nemzetség kompolti ágához tartozó várúr még a 14. század első felében is görögszertartáshoz tartozott!) A vacsora ugyan a parádi szállásunkon várt ránk, de ezután a csapat vállalkozó szellemű fele visszament az estébe nyúló, sváb-zenekar által kísért rendezvényre a kisnánai várba.

            Vasárnap délelőtt Mátraverebély – Szentkúton, a Nemzeti Kegyhelyen vettünk részt a Szent Liturgián. (Érdekes volt egyik 3. osztályos egyházi iskolás diákunk meglátása: „De, hiszen Szentkúton csupa görög mozaikikont láthattunk a tábori oltárnál!”) Délután pedig elzarándokoltunk Egerbe, a bazilika „görög” kápolnájába, amely őrzi a máriapócsi első könnyezés könnyekkel átitatott kendőcskéjét. Itt egy szavalatot és ismertetőt hallhattunk, majd a paraklisz egy részének eléneklése után lelkileg feltöltődve a kora esti órákban érkeztünk haza. Másoknak is szívesen ajánljuk ezt az útvonalat egyházközségi kiránduláshoz. Növelni fogja hívein görög öntudatát.     

Dr. Szarka János, parókus